Pállfy György (1909-1949)

Hivatásos katona, altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes.

Pállfy Oesterreicher György Temesvárott született 1909. szeptember 16-án. Családja az első világháború előtt Budapestre költözik. Édesapja, Oesterreicher György banktisztviselő. Pálffy György az Árpád Gimnáziumba jár, majd érettségi után tényleges katonai szolgálatot teljesít. Tizedesként jelentkezik a Ludovika Akadémiára, ahol 1932-ben tüzér hadnagyként végez. Pécsett és Kecskeméten teljesít csapatszolgálatot. 1936-ban egyéves olaszországi tanulmányúton vesz részt, majd megkezdi felsőfokú tiszti tanulmányait a katonai akadémián. Házassága révén kapcsolatba kerül Szamuelly Tibor kommunista politikus családjával.

1939-ben felesége származása, illetve németellenessége miatt leszerel, és az Egyesült Izzóban helyezkedik el. Ekkor kerül kapcsolatba a kommunista párttal, utasításukra belép a Független Kisgazdapárt értelmiségi tagozatába, és ott háború- és németellenes politikát folytat. 1944 őszétől a Magyar Kommunista Párt (MKP) Katonai Bizottságának vezetője. Komoly érdemeket szerez a budapesti ellenállási mozgalom szervezésében és irányításában.

1945 első hónapjaiban, a Debrecenben működő Ideiglenes Nemzeti Kormány döntése alapján az ország demokratikusnak nevezett átalakítása során újjászervezik a Belügyminisztériumot, az államrendőrséget és ezen belül az állambiztonsági szerveket is. 1946 márciusában a határőrséget a Pálffy György ezredes vezetésével megalakult Határőr Parancsnokság alá vonják. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélyével létrehozott Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályának lesz vezetője. A Katonapolitikai Osztály legfőbb feladata a háborús bűnösök felkutatása, az ellenséges elemek és háborús bűnösök demokratikus hadseregbe való bekerülésének megakadályozása, valamint a hadifogságból hazatértek ellenőrzése volt. De Pálffy a politikai rendőrséggel vetélkedve egyre inkább az MKP politikai ellenfeleinek a közéletből való kiiktatására törekszik. A Katonapolitikai Osztály kulcsfontosságú szerepet játszik a demokrácia elleni összeesküvésben, a Független Kisgazdapárt szétverésében.

1946-47 fordulóján több kisgazda vezetőt letartóztatnak, de ezekről a kisgazda Bartha Albert honvédelmi miniszter nem tud, és a szintén kisgazda Nagy Ferenc miniszterelnök nem hivatalos csatornákon keresztül szerez tudomást az eseményekről. A miniszterelnök berendeli, és a honvédelmi miniszter jelenlétében kérdőre vonja Pálffyt, aki zavaros válaszokat ad.

1947-ben altábornaggyá léptetik elő. A következő évben honvédelmiminiszter-helyettes, később a honvédség felügyelője. 1948-ban megkapja a Kossuth-érdemrendet (harmadik osztály).
A korabeli bolsevik logika szerint egy összeesküvés katonai részvétel nélkül elképzelhetetlen, ezért Farkas Mihály, a párt főtitkár-helyettese, honvédelmi miniszter javaslatára a Rajk-per körüli nyomozásokat kiterjesztik Pálffyra is. A Rajk-per oka Rákosi Mátyás pártvezér vetélytársaktól való félelme, illetve a korábbi magyarországi kommunisták és moszkoviták közti konfliktus kiéleződése volt. Farkas Mihály javaslatára, sokak szerint a szovjet Tuhacsevszkíj-per mintájára, a Rajk-per mellé „kreálnak” egy katonai pert, ennek alanyát Pálffy György személyében találják meg.

Pálffyt 1949. július 5-én letartóztatják, perét katonai bíróság tárgyalja. Hűtlenséggel, kémkedéssel, a „demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés”-sel vádolják. Pálffy György hajlandó eljátszani a ráosztott szerepet. „Büntethető cselekményeit” állítólag még Rajk belügyminisztersége idején a határőrség parancsnokaként követte el, mely szerint a jugoszláv titkosszolgálattal működött együtt.

Halálra ítélik. 1949. szeptember 24-én, a Margit körúti katonai börtön udvarán, színpadias körülmények között akasztják fel. Kivégzését Farkas Mihály és Gerő Ernő legfelsőbb pártvezetők is végignézik.

1955-ben Pálffy Györgyöt részlegesen rehabilitálják, majd több, ugyancsak koncepciós perekben elítélt és kivégzett társával együtt exhumálják, és 1956. október 6-án újratemetik. A Kerepesi úti temetőben tartott temetési szertartáson több mint 100 000 ember vesz részt. 1963. szeptember 27-én nyer teljes rehabilitációt.

Temesvár Városának Polgármesteri Hivatala és Temesvár Helyi Tanácsa támogatásával létrejött projekt.

© 2017 www.banaticum.ro
webdesign by sandorosz