Író, színműíró, publicista. Írói álneve: Szénégető Béla.

Temesvárt született 1883. október 10-én. Középiskolai tanulmányait szülővárosában a Piarista Főgimnáziumban végzi, ezt követően a budapesti Tudománegyetemre iratkozik be, jogot tanul. Jogi diplomáját a kolozsvári egyetemen szerzi meg (1908). Visszajön Temesvárra, előbb ügyvédjelölt, majd a város szolgálatába lép. 1910-től az Első Temesvári Takarékpénztár Rt. alkalmazottja a jogügyi osztályon nyugdíjazásáig.

Irodalmi, publicisztikai munkássága széleskörű, meghatározó alakja a korabeli Temesvár irodalmi és művelődési életének. Igen fiatalon, 1902-ben közli első humoreszkjét, a Délmagyarországi Közlönyben. Tárcákkal, novellákkal és riportokkal jelentkezik helyi (Temesvári Napló, Temesvári Hírlap, Temesvári Friss Újság, Déli Hírlap), valamint erdélyi lapokban. Első színikritikája szintén 1902-ben jelenik meg. Színházi kritikái, képzőművészeti tárgyú írásai a temesvári művészeti lapokban (Komédia, Thália, Temesvári Színpad) jelennek meg, de közöl színikritikát a Délmagyarország, a Déli Újság, Panoráma, a Temesvári Hírlap, a Temesvári Napló, valamint a Színházi Újság hasábjain is.

Mivel Temesvárt nem jelenik meg hosszabb életű irodalmi lap, az írók, művészek a tekintélyes napilapok köré csoportosulnak. A legtöbb újság gazdagon összeállított vasárnapi melléklettel jelenik meg, irodalomszervezői feladatokat is vállal. Ezeknek jelentős alkotója Uhlyárik Béla is. Regényei (A sorompó, 1923; Művészet-szerelem, 1923–24; Kísérlet, 1925; Tilsonia, 1925) folytatásokban megjelennek a Temesvári Hírlapban. Nyomtatásban megjelent színdarabjai (Az ötkoronás, 1917; Csengő, 1919; A paripa, 1919; Emberek, szatíra egy felvonásban, 1920) mellett több darabja és jelenete kiadatlan maradt. A hagyatékában fennmaradt darabokat (Akt, Boldogh Bálint, Nem a pohár teszi, Mi van a becsülettel?, Az egérfogó (ez utóbbit Müller Péter zenéjével) temesvári társulatok és vidéki műkedvelő együttesek tűzik műsorukra. A kölcsönkért feleség c. operettjét (zene Győry Emil, társszerző Kozmuth Artúr) 1920-ban bemutatja a temesvári Modern Nyári Színház. Versei 1945 után a Szabad Szóban és a Bánsági Magyar Írók Antológiájában (Temesvár, 1946) jelennek meg.

1918-tól tagja, 1919–22 között titkára, főtitkára, majd alelnöke az Arany János Társaságnak. A temesvári Magyar Házban 1936-ban népkisebbségi jogi szakkönyvtár létesül, ezt kezdetben Uhlyárik Béla ügyvéd és író, majd Schiff Béla újságíró és helytörténész vezeti. Összeállításában jelenik meg a lugosi Népkisebbségpolitikai és jogi könyvtár anyagmutatója (1937).

1955. február 10-én, Temesvárt éri a halál.