Schütz Antal (1880-1953)

Pap, teológus, egyetemi tanár, rektor, akadémikus.

Schütz Antal kézműves-paraszti családban született 1880. október 26-án egy kis bánáti sváb faluban, Kistószegen (ma Novi Kozarci, Vajdaság), a történelmi Bánságban, Torontál megyében. A család nehéz anyagi helyzete miatt gimnáziumi tanulmányait kétéves késéssel kezdi meg, másrészt pedig meg kell tanulnia magyarul és latinul. A különbözeti vizsga letétele után kezdi el tanulmányait a szegedi Piarista Gimnáziumban. Szolgadiákként a rendházban tandíjmentessé válik. Már gimnáziumi éveiben hihetetlen szorgalom, teherbírás és hivatástudat jellemzi. A magyar anyanyelvű osztályban osztályelső. Lelkesül tanáraiért, ő is piarista tanár szeretne lenni. 1900-ban kitűnő eredménnyel érettségizik.

1904. július 10-én szentelik pappá. Ezután két évig Szegeden hittant, latint és magyar irodalmat, majd 1906–1916 között a budapesti piarista gimnáziumban hittant tanít, a rendi növendékek teológiai főiskoláján pedig theologia fundamentalis-t, dogmatikát és biblikumot. Ebben az időben a külföldi pedagógiai irodalmat tanulmányozza, pszichológiai-karakterológiai stúdiumai révén készül a nevelői munkára. Diákjainak nemcsak tanára, lelki vezetője is. A nevelésben meglepően nyitott és elfogulatlan. Tanítványait a helyes tanulás módszerére akarja rávezetni. Tankönyvírásba kezd, és megírja négy gimnáziumi hittankönyvét, ezekkel negyven évre meghatározza Magyarország gimnáziumi hittantanítását (Katholikus hitvédelem. Középfokú iskolák legfelső osztály számára és magánhasználatra, 1907; Katholikus egyháztörténelem. Középfokú iskolák részére, 1911; Katholikus hittan. Középfokú iskolák számára, 1911; Katholikus erkölcstan. Középfokú iskolák számára, 1912). A kötetek végére függelékként kis antológiákat szerkeszt a katolikus gondolkodás legjobb műveiből, Szent Ágostontól az újabb írókig.

1913-ban sikertelenül pályázza meg a Pázmány egyetem filozófiai tanszékének magántanárságát. Tovább tanulmányozza a teológiát, filozófiát és „az összes tudományokat”, polihisztori hajlamai vannak. Két doktorátussal rendelkezik, az egyiket Pesten teológiából, a másikat Würzburgban (Külpe Laboratórium) pszichológiából szerzi. A pesti egyetemen emellett matematikát, fizikát és kémiát is tanul. A héber, görög, latin, angol, francia, olasz, spanyol nyelveket ismeri – a németen és magyaron kívül. Rendszeresen olvassa a természet- és szellemtudományok alapműveit, egyetemi tankönyveit, tudománytörténeti monográfiáit.

1916-ban új korszak kezdődik Schütz Antal életében, a Hittudományi Kar meghívja egyetemi tanárnak a Pázmány Péter Tudományegyetemen Hittudományi Karának Dogmatika Tanszékére. Újból tankönyvek írásába kezd (Dogmatika I-II. A katholikus hitigazságok rendszere, 1923; Summarium Theologiae Dogmaticae et Fundamentalis, 1923). A dogmákról azt vallja, hogy „át kell világítani tartalmukat a hittől és emberi tudománytól megtermékenyített elme segítségével. Ki kell pontozni azt a helyet, melyet a kinyilatkoztatott igazság, mint titok elfoglal a merő észigazságokkal szemben”. Filozófiai viszonylatban főműve A bölcselet elemei Szent Tamás alapján c. tankönyve, melynek előszavában kifejti: „… csak bevezetést akartam adni; kulcsot a bölcselet műhelyébe és némelyeknek talán a bölcselet szentélyébe is.”

1908 óta titkára, 1930-tól 1947-ig elnöke az Aquinói Szent Tamás Társaságnak. Az itt tartott előadásait többnyire a Katholikus Szemlében teszi közzé.
1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává avatják. 1930-ban a kormányzó Corvin-koszorúval, 1942-ben a legmagasabb tudományos díjjal, a Corvin-lánccal tüntetik ki a hittudomány műveléséért, „láthatatlan érdemek látható jeléül”.

1946-ig a dogmatika professzora a Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán. Két ízben a kari dékán, egy ízben az egyetem rector magnificusa tisztségét is viseli. Hetvenedik születésnapja alkalmából a Római Katolikus Hittudományi Akadémia jegyzőkönyvbe foglalja érdemeit: „Pázmány óta senkinek sem sikerült olyan hatalmas és modern felkészültségű egységbe foglalni a keresztény hit rendszerét, amint azt Schütz Antal megalkotta.”

1941 februárjában agyvérzés és baloldali bénulás éri. Szeptembertől már tanít, ha nem is a tőle megszokott mértékben, de folytatja régi tevékenységét. Betegsége idején írja meg az Életem, emlékezések c. önéletrajzát. Néha kisebb, 1948-tól kezdve már nagyobb agyérgörcsök gyötrik, és élete utolsó huszonegy hónapját betegágyhoz kötve kell eltöltenie.
Schütz Antal 1953. április 20-án hunyt el Budapesten, sírja a Kerepesi temetőben található

Temesvár Városának Polgármesteri Hivatala és Temesvár Helyi Tanácsa támogatásával létrejött projekt.

© 2017 www.banaticum.ro
webdesign by sandorosz