Nyelvtudós, szerkesztő, egyetemi tanár, a magyar történeti nyelvészet megalapítója.

Révai a magyar felvilágosodás kiemelkedő képviselője. Nevezhető kora polihisztorának – irodalmár, nyelvész, kiváló tanáregyéniség. Részt vesz az irodalmi és tudományos közéletben, a Magyar Tudós Társaság – akadémia – létrehozásában, ért a rajzhoz és az építészethez. Legjelentősebb nyelvtudományi munkássága. Számára az újságírás és a szépirodalmi munkák is a nyelv ügyének szolgálatát jelentik.

Nagyszentmiklóson született, apja szegény csizmadia volt. Iskoláit Csanádon kezdi, majd 13 éves korától a piaristák szegedi iskolájában tanul. Hat évet tölt itt a humán tudományok tanulmányozásával. 1769-ben Kecskeméten belép a piarista rendbe. 1778-ban Nagyváradon pappá szentelik. 1794-ben, győri tartózkodása alatt lép át a világi papság státuszába, hogy szabadabb mozgása legyen az irodalmi-közéleti tevékenységben. Több helyen tanul és tanít: Tatán rajzot és építészetet, Veszprémben kezd el írni, Nagykárolyban pedig a természettudományokkal és a filozófiával foglalkozni. További állomásai Nyitra és Várad – itt a nemzeti rajziskolában dolgozik.

Ezekben az években több tankönyvet ír. Az első 1777-ben egy ábécés-könyv, ezt egy helyesírási és ékírási (szépírási) könyv követi. 1780-ban jelenik meg A mezei gazdaságnak folytatásáról és a Városi építésnek eleji című könyve. Ez utóbbi az első magyarul írt építészeti tankönyv, egyik fő érdeme, hogy Révai a szakkifejezések egész sorát alkotta meg, magyarította. 1778-ban jelenik meg első verseskötete, a Magyar alagyáknak (elégiáknak) I. könyve. A kötet versei a klasszikus verselés szabályait követik, többnyire alkalmi versek, a hazafias téma, a nyelv és a tudományok ügye adja a mondanivalót.

Révai 1779-ben Váradon ismerkedik meg Kazinczyval, s ismeretségük Révai haláláig tartó barátsággá alakul. 1780-ban jelenik meg A magyar nyelvnek helyes írása és kimondása felől kettős tanulság, avagy ortográfia. A könyv helyesírási tudnivalókat és kiejtési szabályokat tartalmaz. Révai könyvében a ma is érvényes alapelvet, a szóelemző elvet képviseli.

A Váradon töltött évek után Bécsben, Sopronban, Grazban vállal nevelői állást. Bécsben közelebb kerül a tudományos élethez, törekvései egyre határozottabb célt kapnak. Ekkor fogalmazódik meg szándéka a Költeményes Gyűjtemény megindítására s a Tudós Társaság létrehozatalának szükségessége. Ugyanakkor felhívást tesz közzé a Pozsonyi Magyar Hírmondóban a régi és népi énekek gyűjtésére. Révai számára a költészeti emlékek és a nyelvjárások ismerete a nyelvtörténeti kutatások alapját képezte.

1783-ban átveszi a Pozsonyi Magyar Hírmondó szerkesztését, s 1784-ig újságírással foglalkozik. 1796-ban kinevezik az esztergomi gimnázium költői osztályának tanárává, tisztségéről 1799-ben lemond és Komáromba költözik. Megromlott egészsége miatt 1800 júniusa végén nyugdíjazását kéri. Később Sopronban tengődik, majd ismét Bécsbe megy, ahol

a könyvtárak és jótevőinek házai nyitva állnak előtte. Itt Grassalkovich herceg unokáját, Forgách gróf leányát oktatja a magyar nyelvre, ugyanakkor gróf Széchenyi Istvánt rajzra.

1801 decemberében meghal a pesti egyetem magyar nyelv és irodalom tanára, Vályi András. Révai nem pályázza meg, de kinevezik a megürült tanszékre, amelyet 1802-ben elfoglal. Ezzel régi vágya teljesül, és minden igyekezetét arra fordítja, hogy a közvárakozásnak megfeleljen. 1803-ban Antiquitates címmel latin nyelven kiadja a már korábban elkészített művét az első magyar nyelvemlékről, a Halotti beszédről. A legfontosabb, és a magyar nyelvtudományban új korszakot nyitó munkája az Elaboratior grammatica Hungarica… (1803-06), amelyben megalkotja nyelvtudományi rendszerét. Ezt a tekintélyesebb magyar írók már korában a legalaposabbnak ismerték el.

A török idők után Révai írt először egyházmegye-történetet, ő állította össze Gellérttől 1778-ig a csanádi püspökök lajstromát. E forrásértékű kézirat díszkötéses példánya a temesvári püspöki könyvtár féltve őrzött kincse. A temesvári római katolikus püspökség levéltára egy 1786-os Révai-kéziratot is őriz, amelyben egyik sora máig érvényes tanítást tartalmaz: „a szülőföld szent, szolgáld tisztességgel”. Révai megtette.

1893. augusztus 25-én a Torontál megyei tanítók filléreiből állítanak Révainak szobrot Nagyszentmiklóson, amely 1925 októbere óta az Eminescu-szobor talapzata. 2007-től szülővárosában emléktábla jelzi, hogy az utókor máig tiszteli és becsüli.