Földbirtokos, méhész, szakíró, országgyűlési képviselő.
Temesgyarmaton jött a világra sédeni Ambrózy György és borosjenői Muslay Izabella elsőszülött fiúgyermekeként. Tanulmányait magántanulóként kezdi, 14 esztendős korában iratkozik be a bécsi politechnikumba. Két esztendő múltán félbeszakítja mérnöki tanulmányait. 1855-ben önkéntesen belép az osztrák hadseregbe. Az 1859-es hadjárat alatt Itáliában állomásozik. Lombardiai tartózkodása idején ismerkedik meg a fejlett olasz méhészettel, amelyet később Magyarországon is meghonosít. 1862-ben századosként válik meg a katonai pályától. Leszerelését követően családja temesgyarmati birtokán gazdálkodik és méhészkedik. Beiratkozik a magyaróvári, majd a hohenheimi gazdasági akadémiákra, illetve a lipcsei egyetemre. Később Németország több más mezőgazdasági intézetét is felkeresi. Magyarországra visszatérve idejét és energiáját a méhészetnek szenteli.
1867-ben újabb külföldi tanulmányútja során Európa több országát is bejárja. Apja elhunytát követően ismét visszatér a Bánságba. Temesgyarmaton telepszik le és korszerű, nagyipari méhészkedésbe kezd. 500 méhcsaláddal alapított méhészete országos, sőt nemzetközi hírnévre tesz szert. A szaporulatból évente átlagosan 80-100 rajt szállít külföldre. Mézet is tekintélyes mennyiségben forgalmaz, évente 1200 hektoliter közönséges és édes mézbort állít elő. Előadásaiban, cikkeiben adatokkal bizonyítja, hogy a gabonatermesztésnél lényegesen jövedelmezőbb és hasznosabb a méhészkedés.
Több száz oldalas könyvében (A méh. Elméleti és gyakorlati útmutató a méhészet terén, első kiadása 1896, Temesvár) a szenvedélyes méhész és kutató bámulatosan gazdag ismeretanyagot rendszerez. Könyvészeti jegyzéke 170 német, latin, magyar és szlovák művet sorol fel az apikultúra területéről. A kötet a méhészet kiemelkedő és nélkülözhetetlen alapműve. Méhészeti, mezőgazdasági, állattenyésztéssel kapcsolatos cikkeit a Buziáson kiadott Ungarische Biene illetve a Magyar Méh hasábjain közli. Az utóbbi szaklapnak 1886-tól társszerkesztője is. Munkatársa továbbá a Földmívelési Érdekeinknek, a Méhészeti Közlönynek, az Eichstädter Binenzeitungnak, valamint a párizsi Agriculteur című folyóiratnak. A Gallus című szaklapban a nyulászati rovatot vezeti.
Külön gondot fordít a magyarországi méhészek összefogására, szakmai és érdekvédelmi szervezetbe tömörítésére. Törekvéseiben legközelebbi támogatójává, munkatársává és barátjává a Buziáson méhészkedő Grand Miklós (1837-1893) néptanító válik: összefogásuk, vállvetett buzgólkodásuk eredményeként alakul meg 1873-ben a Délmagyarországi Méhészegyesület, amelynek működési
köre Temes, Torontál, Krassó-Szörény és Arad vármegyékre terjed ki. A tagság összetételére, a feladatok súlyára és horderejére való tekintettel a Nagyteremián 1889-ben megtartott közgyűlés elhatározza, hogy az egyesület felveszi a Magyar Méhészek Egyesülete nevet, székhelyét Budapestre teszi át és működését kiterjeszti az ország egész területére. Elnökké a „legnagyobb magyar méhésznek” tartott báró Ambrózy Bélát választják, aki különben tiszteletbeli elnöke az 1879-ben Budapesten megalakult Országos Méhészeti Egyesületnek is. Elsőrendű feladatának tekinti a magyar méhészet nemzetközi kapcsolatainak kiépítését, az együttműködés erősítését, a magyar méztermelés külföldi megismertetését. Éveken át szorgalmazza, hogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület tagjai lépjenek szorosabb kapcsolatba Ausztria és Németország méhészeinek szakmai szervezeteivel. Erőfeszítéseinek elismeréseként a magyar, az
osztrák és a német méhészek 47. vándorgyűlésüket 1902. augusztus 31-szeptember 2. között Temesváron rendezik meg.
Komoly érdemei vannak a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletének létrehozatalában és fejlesztésében, tagja az egyesület központi választmányának, majd elnökhelyettes. Kilencven taggal 1874-ben megalapítja a Temes Vármegyei Gazdasági Egyesületet, amelyet elnökként 1902-ig vezet.
1911 januárjában a Vörös Kereszt Egylet temesvári szervezete által rendezett bálon erősen meghűl, pár napi betegeskedés után 1911. január 18-án hunyta le örökre a szemét. Temesgyarmaton a családi sírboltban nyugszik.
Törvényes utóda nem született, 1887-ben örökbe fogadta Vetter Andort, akire átruházta családi nevét, előnevét, bárói rangját és címerét. Az 1878. június 28-án Temesgyarmaton született Ambrózy Andor az 1920-as években, 1932. november 1-én bekövetkezett haláláig az Országos Magyar Párt bánsági tagozatának elnöke, s komoly érdemei vannak a temesvári Magyar Ház felépítésében.
