Ferences szerzetes, skolasztikus író, híres prédikátor.
Származásáról, családjáról, szülőhelyéről semmi bizonyosat nem tudunk. A középkori névadási gyakorlat a szülőhelyet vagy a közelében fekvő nagyobb várost jelöli meg – innen a Temesvári név. Az első pontosabb adat 1458-ból való, Krakkóból, ahol Pelbartus Ladislai de Temeswar néven az egyetem diákja – apját Lászlónak hívták. 1463-ban 24 társa közül ötödikként szerzi meg a borostyánkoszorús (baccalaureatusi) fokozatot az artes fakultáson. Még Krakkóban marad, 1471 körül hagyja ott a várost teológiai doktorként és tér haza Magyarországra.
Tanulmányai befejeztével egy időre eltűnik az utókor szemei elől, az 1481–1483 között megírt első művének bevezetőjéből lehet következtetni arra, hogy őt is elérte az 1479–1481 között dúló pestisjárvány. A végveszélybe került beteg Szűz Máriához fohászkodó buzgó imádságainak köszönhetően megmenekült. Az isteni kegyelem csodáját önmagán megtapasztaló nagy tudományú szerzetes ekkor úgy véli, hogy hálaadása jeléül nyilvánosan kell sáfárkodnia a rábízott talentumokkal, és A Boldogságos Szűz Mária Csillagkoszorúja (Stellarium Coronae Benedictae Mariae Virginis) címmel tizenkét kötetes beszédgyűjteményt ír (1498-ban jelenik meg). A Stellarium nem kész beszédeket, hanem beszédmintákat tartalmaz. Célja a középkori „ars praedicandi” műfajának e viszonylag kései, ám gazdag alkotásával segíteni a ferences papságot, hogy a latin szövegminták alapján akár anyanyelven is elhangozhassanak a
prédikációk.
A Stellarium befejezésének időpontjában a budai rendház lektora, s ebbéli minőségében teológiát tanít fiatalabb rendtársainak. 1494-ben Esztergomban működik, 1497-től ismét a budai kolostorban folytat irodalmi munkásságot.
A Stellarium tejes siker, szerzetestársai lemásolják és kolostorokban terjesztik. Alig hat év múlva, 1489-ben Pelbárt belefog második prédikációgyűjteménye, a Pomerium sermonum (Gyümölcsöskert) megírásába. Tíz esztendeig dolgozik háromkötetes munkáján. A Pomerium összesen 542 beszédmintát tartalmaz külön kötetekbe rendszerezve. Első részében (Sermones pomerii fratris Pelbarti de Temeswar… de Sanctis – 1499) a szentekről, második részében (Sermones pomerii… de Tempore – 1498) a vasárnapokhoz nem kötött ünnepekről, harmadik részében (Sermones quadragesimales – 1499) a nagyböjt hétköznapjairól szóló beszédeket közöl. A nagyszabású mű nem elhangzott beszédek gyűjteménye, hanem évszázados dogmák igazolása népszerű prédikációk formájában. Beszédvázlatok, melyek a skolasztikus divíziós-rendszer kiszámított logikai rendjére épülnek. Többször hangoztatja, hogy beszédeit az „egyszerű
népnek” (simplex populus) szánja.
A Pomerium befejezése után szinte azonnal belevág élete utolsó, s talán legnagyobb művébe, amely Az isteni tudománynak aranyos rózsakoszorúja (Aureum Rosarium Theologiae) címet viseli. A Rosarium nem beszédvázlat-gyűjtemény, hanem egy mindent magába foglaló tudományos szintézis, olyas-féle összegző enciklopédia, mint Petrus Lombardus (1158-as) Négyeskönyve volt.
Vállalkozását négy kötetre tervezi. 1500. december 24-én ért az első könyv végére, 1503 tavaszán a másodikkal és a harmadikkal is elkészül, s 1504. január 22-én úgy éri a halál, hogy a negyedik könyv torzóban marad. Ezt rendtársa: Laskai Osvát fejezi be. A kötetek megjelenési évei I: 1503, II: 1504, III: 1507, IV: 1508, mindet Hagenau nyomtatja ki.
Temesvári Pelbárt életét és munkáit a rendi tanítás szolgálatába állítja, könyveit tankönyvnek szánja. Műveit – főként a Stellariumot és a Pomeriumot – első németországi megjelenésük (1498) után többször újra nyomtatják. S bár Magyarországon akkoriban alig volt nyomda, 1526-ig mégis húsz alkalommal jelentetik meg írásait. Népszerűségük csupán a török és a reformáció terjeszkedésének következtében lanyhult. A Pomerium kötetei Johannes Rynmann könyvkereskedő közvetítésével a hagenaui Heinrich Gran nyomdájában, de Velencében, Párizsban és Strassburgban is megjelennek.
Budán halt meg, itt temették el.
Rendtársai (a magyarországi obszerváns ferencesek rendtörténete) szerint Temesvári Pelbárt még életében megkapta a „híres szónok” megtisztelő címet. Ugyanakkor tisztán látták volt társuk talán legfőbb érdemét is: „Pelbartus: plebis ars”. Vagyis a „népet tanította”.
