Ásványtanász, vegyész, lapszerkesztő, lovag, udvari tanácsos, a Royal Society és más külföldi tudós társaságok tagja.

Born Ignác (német szövegekben Ignaz von Born) korának jeles tudósa, a bányászati hivatal megbízottjaként foglalkozik bányászattal, ásványtannal, kohászattal, tájainkon elsőként. Bár életének nagy részét Bécsben vagy Prágában töltötte és a bécsi udvar kedvelt embere volt, származását nem tagadta. Az őt meglátogató Kazinczy Ferencnek mondta: „Tudod-e, hogy én is magyar vagyok. Én károlyfehérvári (Gyulafehérvár) erdélyi vagyok.” Kazinczy a Pályám emlékezetében leírja, hogy beszélgetőtársa vékonytestű, sárgaszínű kémikus volt. S ez a beteges, gyengetestű ember beutazta fél Európát.

Born Ignác lovag, valóságos udvari tanácsos születésének helyéről viták folynak. Bár a Kazinczy-féle idézet szerint Gyulafehérváron született, ennek a püspökségi levéltár anyakönyveiben nincs nyoma. Szinnyei József (Magyar írók élete és munkái, Budapest 1891) illetve cseh források Kapnikbányát tüntetik fel születése helyéül. Iskolai tanulmányait Nagyszebenben végezte. 1755-től Bécsben tanul tovább, 1760-ban Prágában jogot tanul. Ezután utazik, Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Spanyolországban természettudományi és bányászati ismereteit növeli. Prágába visszatérve természettudománnyal és bányászati tudománnyal foglalkozik.

1769-ben kinevezik Selmecbányára bányatanácsosnak. A fiatal tudós itt ismeretséget köt az ekkoriban alapított Bányászati Akadémia tanáraival, akikkel szoros együttműködést alakít ki. Ekkorra már széleskörű tudással, komoly könyvtárral és ásványgyűjteménnyel rendelkezik, rendszeres levelezést folytat kora jeles tudósaival.

1770-től a prágai pénzverői és bányászati hivatal ülnökeként beutazza a felvidéki, erdélyi és bánsági bányavidékeket, tanulmányozza a bányászati, kohászati viszonyokat és ásványvilágot. Tapasztalatait 28 levélben foglalja össze, melyeket J. J. Faber 1774-ben könyvként ad ki: Borns Briefe über Mineralogische Gegenstande auf seiner Reise durch das Temeswarer Banat, Sieben Bürgen, Ober und Nieder Ungarn. Mivel a bányászattal kapcsolatos adatok publikálását egy 1772-es udvari rendelet megtiltotta, Born ezt kijátszva, külföldön adja ki könyvét, olyan formában, mintha 1770-ben Svédországba írt levelei lennének. A munkát lefordítják angol (1777), olasz (1778) és francia (1780) nyelvre is, fontossága rendkívüli, mivel a bánsági mineralógia és kohászati viszonyok referenciakönyve.

1776-ban Mária Terézia Bécsbe hívja a császári természetrajzi múzeum gyűjteménye rendezésére és leírására. 1779-ben udvari tanácsossá nevezik ki. De nem ez teszi világhírűvé, hanem egy általa kidolgozott új kohászati eljárás, az arany és ezüst amalgámozás. Ezáltal az aranynak és ezüstnek érceiből higannyal való kinyerését, az addiginál gazdaságosabb módon oldja meg. A félüzemi próbákat a Selmecbánya mellett Szklenófürdőn (ma Szlovákia) hajtja végre Rupprecht Antal akadémiai tanár segítségével.

1786 szeptemberében az amalgámozás nemzetközi bemutatására a bányászat és kohászat legjelesebb külföldi képviselői (8 országból 27 szakember) gyűlnek össze. Ez a világon az első nemzetközi műszaki-tudományos (bányász-kohász) kongresszus. Ezen a tanácskozók Born javaslatára megalapítják a Bányászati Társaságot (Societät der Bergbaukunde), ez a világ első nemzetközi tudományos társasága. A célkitűzéseiben jutott először kifejezésre a nehézipar nemzetközi összefogásának gondolata, az emberi haladás, kultúra, jólét érdekében. Nem véletlen, hogy Born Ignácot sokan alkimistának tekintik, pedig minden alkalommal határozottan szembeszáll az alkímia tévedéseivel.

Már életében elismerik: tagja a londoni Royal Societynek, a göttingeni, toulouse-i, stockholmi, uppsalai, páduai, sienniai, szentpétervári tudós társaságoknak. Névadója a bornit (Cu5FeSu4) nevű ásványnak, ezt az udvari gyűjtemény rendezése során ő határozza meg. Szerkesztője a Physikalische Arbeiten der einträchtigen Freunde in Wien (1783–84) című kiadványnak, amely sok írást tartalmaz Magyarország természeti viszonyairól. Természettudományi cikkei többnyire az általa alapított Abhandlungen einer Privatgesellschaft in Böhmen (1775–84) és a Crell. Chemischen Annalen (1790–91) című gyűjteményekben jelennek meg.

Mozart róla mintázta a Varázsfuvola Sarastro alakját. Sokoldalú gyakorlati természettudós és felvilágosult gondolkodó volt, úttörő kutatója és művelője a Bánság ásványtanának és kohászatának. S bár a miazmás Temesváron rövid ideig tartózkodott, annál többet és többször a bánsági hegyvidéki bányavárosokban és településeken.