Költő, publicista. Teljes nevén: diósadi Ady András Endre.
A magyar irodalom történetének egyik legnagyobb egyénisége, korszakos költő, a modern magyar líra megteremtője, a szimbolizmus kiteljesítője, a huszadik századi művészeti megújulás kezdeményezője és vezéregyénisége. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. Eszmei és esztétikai forradalma évtizedeken át hangos viták élesztője, formabontó és formateremtő ereje példamutató, nyelvi és stiláris egyedisége az utánozhatatlanok körébe emeli. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. Tárcanovelláit, esszéit, publicisztikai írásait a lírikusi hév, valamint a szenvedélyes állásfoglalás emelik a műfaj legjobbjainak alkotásai fölé.
Érmindszenten születik 1877. november 22-én. Első négy gimnáziumi évét (1888–1892) a nagykárolyi piaristáknál végzi. Életre szóló szellemi útravalót a zilahi református kollégiumtól kap (1892–1896), itt a helyi, Szilágy c. lap első verse megjelentetésével költővé avatja. Érettségi után a debreceni református jogakadémia hallgatója lesz, 1897-ben a pesti egyetem jogi karára iratkozik be. Ez év szeptemberétől díjnok a temesvári királyi táblánál, amely a Dikaszteriális (kormányszéki) palotában székel, ahova naponta a józsefvárosi Arany János (ma: Ion Ghica) utca 12. szám alatt bérelt lakásából jár be. Ady három és fél hónapot tölt Temesváron.
1898-tól újra Debrecenben él, a Főiskolai Lapok, majd a Debreczeni Hírlap munkatársa, később a függetlenségi párti Debreczen újságírója. 1900-tól Nagyváradon találjuk, előbb a Szabadság, majd a radikális Nagyváradi Napló munkatársa. 1903 nyarán megismerkedik Diósy Ödönné Brüll Adéllal, szerelmes verseinek Lédájával. 1904-ben Budapestre, majd Párizsba utazik. Ismerkedik a nyugat-európai modern művészeti és szellemi élettel. Több magyar lap tudósítója. 1905-től a Budapesti Napló szerkesztőségében dolgozik. 1908-tól a nagyváradi Holnap Társaság és a budapesti Nyugat-mozgalom vezéregyénisége. A Holnap mindkét antológiájában (1908, 1909) publikál, a Nyugat c. folyóiratnak az első számtól (1908) főmunkatársa. 1909-ben megkapja a főváros millenniumi díját, pesti és vidéki felolvasó estek ünnepelt szereplője.
1909. október 13-án a Temesváron működő Dél Irodalmi Társaság Nyugat-matinét szervez a Koronaherceg Szálló nagytermében. Osvát Ernő, Fenyő Miksa, Kéri Pál mellett a díszvendég Ady Endre, Reinitz Béla megzenésített Ady-verseket ad elő. A társaság Magyar Dél c. lapjának Ady két költeményt ad (Párizs menekül előlem, Engem félig szerettek) első publikálásra. A versek a lap 1910. február 15-i számában jelennek meg.
1912-ben szakít Lédával, 1915-ben feleségül veszi Boncza Bertát, egy erdélyi földbirtokos Svájcban nevelkedett lányát, akivel 1911 óta levelezik.
A világháború éveit megrendüléssel éli végig, háborúellenes cikkei miatt támadások érik. 1916-ban behívják katonának, de betegségei miatt felmentik. 1917-ben felköltöznek a pesti Veres Pálné utcai lakásukba. A katonai vereséget, az Osztrák-Magyar Monarchia széthullását nagybetegen éri meg. Utolsó költeményében nemzetféltő aggodalmainak ad hangot. 1919. január 27-én éri a halál, ravatalánál, a Nemzeti Múzeum előcsarnokában Móricz Zsigmond, Babits Mihály és Jászi Oszkár mondanak beszédet.
Ady költészetét sorsszerű küldetéstudat hatja át: ő a „magyar Messiás”, aki jövőbe lát, és népek millióihoz szól. Magyarságverseiben átéli a nemzeti tragédiákat és felvillantja a megújulás lehetőségeit. Nyugat-európai élményei alapján idézi meg a pénz hatalmát és az ellentétes érdekek agresszióját. A munkásságot és a parasztságot progresszív erőként hirdeti. A halál, a magányosság, a művészsors problémái mindvégig behatóan foglalkoztatják. Keresztény és pogány motívumok formálják istenképét. Szerelmi lírája a modern érzelemvilág összetettségét tárja fel.
Novelláinak java része 3-4 lap terjedelmű tárcanovella, történet-kosztümbe öltöztetett vers. Az Összes novellái kötet (1961) három és fél százat tartalmaz.
A hírlapírás Ady életformája, kiváltképpen pályájának elején naponta ír bel- és külpolitikai témákról egyaránt. A több mint kétezer publicisztikai írás vezérlő eszmeisége a demokrácia és a humanizmus. Társadalmi, politikai nézőpontja a polgári radikalizmussal rokon. Petőfi nem alkuszik (1910) című esszéje alkotói önvallomásnak tekinthető.
A temesvári Ady-kultusz emlékhelynek tekinti a Ion Ghica utcai házat, ahol a költő temesvári joggyakornokoskodása idején lakott, s amelynek bejárata mellett 1957 óta Gallas Nándor Ady dombormű-portréja díszítette magyar és román nyelvű emléktábla áll. A város tollfogtatóinak alkotó- és vitaköre 1951-től 1979-ig a nevét viseli.
