Színművész, filmszínész, rendező.

Galócáson (Hargita megye) született. Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen a Katolikus Gimnáziumban és az Egészségügyi Szakközépiskolában végzi. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron kezdi, de mivel időközben a színészképző főiskolát Marosvásárhelyre költöztetik, 1956-ban a „Székelyföld fővárosában” a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben szerez diplomát. Tanárai Delly Ferenc, Tompa Miklós és Kovács György. Évfolyamtársaival (Adleff Ingeborg, Sinka Károly, Szabó Lajos) együtt a három évvel korábban megalakult temesvári társulathoz szerződik. Taub János rendező igazgatása alatt (1956-1961) a művészileg megerősödő társulat országos sikereihez (Robles: Montserrat, Bródy Sándor: A tanítónő) Fábián Ferenc jelentős mértékben hozzájárul.

A háború utáni első színészgeneráció egyik legjelentősebb tagja, kitűnő jellemszínészként a realista hagyományok folytatója. Nagyformátumú drámai színész, aki tragédiában, vígjátékban, hagyományos és formabontó, újító szellemű drámai alkotásokban egyaránt kiválót nyújt. Játékát nagy belső erő és visszafogottság jellemzi, ugyanakkor rendkívül feszes, robbanó légkört, helyzetet tud teremteni, ha a drámai szöveg és rendezői felfogás megkívánja. Znorovszky Attila szerint „Nem szerepelt, játszott, hanem élt a színpadon, amikor Izquierdo volt, amikor Biberach, Volpone, Zátonyi Bence, Ványa bácsi és Jámborlelkű Szent Flórián alakját öltötte magára. Közel száz színpadi és tizenhét filmszerepet játszott el.”

A számos magyar és román filmszerep mellett rendez is.

A temesvári társulathoz mindvégig hű marad, bár filmszerepei gyakran szólítják a magyar vagy a román fővárosba. Több állami kitüntetésben részesül, a szakma is díjakban fejezi ki elismerését: Minden kényszer nélkül c. román filmbeli alakításáért 1973-ban ACIN-díjat kap, A ménesgazda címszerepéért 1977-ben, A trombitásért 1978-ban Nívó-díjjal tüntetik ki.
Felesége Bósy Anna (sz. 1937. jan. 1.) színművésznő 1964-ben szerződött a temesvári színházhoz. 1965-ben házasodtak össze.

Fontosabb szerepei: Trisztán – Lope de Vega: A kertész kutyája, 1956, Az orosz – Afinogenov: Kisunokám, 1956, Guido – Maeterlinck: Monna Vanna, 1957, Izguierdo – Robles: Montserrat, 1957, Matei – H. Lovinescu: Lerombolt fellegvár, 1958, Ifj. Nagy István – Bródy Sándor: A tanítónő, 1958, Richard – G. B. Shaw: Az ördög cimborája, 1960, Tyetyerev – Gorkij: Kispolgárok, 1962, Szatyin – Gorkij: Éjjeli menedékhely, 1963, Szakhmáry Zoltán – Móricz Zsigmond: Úri muri, 1964, Volpone – Ben Jonson: Volpone, 1966, Aston – H. Pinter: A gondnok, 1969, Nagy Imre – Németh László: Villámfénynél, 1970, Bolyai – Kocsis István: Bolyai János estéje, 1971, Zátonyi Bence – Csiky Gergely: Ingyenélők, 1972, Biberach – Katona József: Bánk bán, 1975, Id. Glembay – M. Krleža: A Glembay Ltd., 1975, Ványa bácsi – Csehov: Ványa bácsi, 1975, Író – Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér, 1978, Dr. Pál Ákos – Székely János: Irgalmas hazugság, 1979.

Akkor éri a halál, amikor nagyváradi vendégszereplésre készül: Székely János Irgalmas hazugság c. drámájának ősbemutatójára.

Emlékét többek között az 1978-ban alakult, ma is működő gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc Színtársulat őrzi. A társulat keretében humor és pantomimcsoport is tevékenykedik.