Politikus, zenetanár, szerkesztő.
Kecskeméten született, ahol karánsebesi születésű apja gimnáziumi tanár. A kolozsvári egyetem jogi karának elvégzése után 1908-ban Lugosra, Krassó-Szörény megye székhelyére kerül. Kezdetben az alispáni hivatalban titkár, 1917-ben Ioan Băltescu lugosi polgármester mellett városi főjegyző és helyettes polgármester. Minthogy a lugosi városi közigazgatás már a XIX. század nyolcvanas éveitől háromnyelvű volt, és a lakosság többsége is az 1900-as évek elejéig zömmel német és román ajkú volt, Willer József kitűnően elsajátítja a román nyelvet; alapos nyelvtudása alapján lesz a két világháború között az Országos Magyar Párt (OMP) egyik vezérszónoka a bukaresti parlamentben.
A román államigazgatás 1919-es bevezetése megszakítja közigazgatási karrierjét, s egy ideig kizárólag zeneoktatással foglalkozik. Ebben az időszakban a diákja például Teller Ede, a kiváló fizikus, aki ekkor jó egy évig Lugoson tartózkodik anyai nagyszülei házában. Willer ekkor válik a lugosi színvonalas zenei élet meghatározó szervezőjévé: elvállalja az 1852-ben alakult Lugosi Magyar Dal- és Zeneegylet karmesteri állását, kamarakoncerteket szervez, színházi előadásokat vezényel, és Arató Andorral együtt irányítja a katolikus egyház zenei életét is. Nagyon sok lugosi gyereket és fiatalt tanít zongorázni, míg felesége, Ioanovici Ella a hegedülni oktatja az ifjú zenészjelölteket.
Az Országos Magyar Párt (OMP) megalakulását követően (1922 decembere) Willer bekapcsolódik a politikai életbe, a korszak egyik legelismertebb romániai magyar kisebbségpolitikusa. Az OMP-t hét választási ciklusban képviseli: Csík képviselőjeként háromszor kap mandátumot (1926 május–1927 július, 1927 július–1928 december, 1928 december–1931 június), majd 1931 júniusa–1932 júniusa között Maros-Torda, 1932 júniusa és 1933 valamint 1933 decembere és 1937 között Udvarhely, végül pedig 1937 decembere és 1938 között Temes-Torontál megyék képviselője. Nemcsak egyik vezérszónoka az OMP-nek, 1928-tól a párt parlamenti munkáját szervező bukaresti irodát is vezeti. Ez az iroda a törvényhozási munka előkészítése mellett a kijáró politizálás szervezésében is fontos szerepet játszik. Maga Willer is számtalan ügyben eljár (a zilahi Wesselényi-szobor, a magyar színházak ügyei stb.).
Krédóját 1937-ben ekként fogalmazza meg: „a román parlamentben hangot adunk a magyar kisebbség törekvéseinek, óhajainak, panaszainak, és a törvényhozás munkáját az ország egyetemes érdekeinek szem előtt tartása mellett iparkodunk összhangzásba hozni a magyarság nemzeti fennmaradására és gazdasági boldogulására irányuló természetszerű törekvéseinkkel”, emellett „a román közvéleményben állandó érintkezés révén rokonszenvet igyekszünk kelteni a magyar kisebbség iránt, megismertetve nemzeti, kulturális és gazdasági célkitűzéseinket”, továbbá feladatunk ébren tartani „saját népünk lelkében […] a nemzethűséget és a kultúránkhoz való ragaszkodást”.
Mindeközben folytatta zenei életet szervező, oktatói és karnagyi munkáját. Enescu és Bartók előadói körútjait szervezi Lugoson (utóbbi 1923-ban egy hétig az ő vendége), és olyan neves román zenészeket oktat, mint Filaret Barbu, Zeno Vancea vagy Traian Grozăvescu. Bukarestből a parlamenti munka szüneteiben átjár Brassóba, ahol a Brassói Magyar Dalárdát vezeti éveken át.
Jelentős közírói, publicisztikai munkássága is. 1922-től Jakabffy Elemér és Sulyok István mellett szerkesztője a Lugoson húsz éven át megjelenő Magyar Kisebbség című nemzetpolitikai szemlének, sokáig vezette annak a Románok rólunk című állandó rovatát. De publikált a szintén Lugoson megjelenő Krassó-Szörényi Lapok hasábjain is. Cikkei, írásai jelentek meg román nyelvű zenei szaklapokban is.
A királyi diktatúra bevezetésével (1938) politikai pályája véget ér, a második világháború végén, 1944 szeptemberében több dél-erdélyi magyar vezetővel együtt internálótáborba hurcolják.
A háború után zenetanítással és a zenei élet szervezésével foglalkozik. A hatvanas évekig jeles zenészeket tanított (Paul Florin, Paul Dan, Vojkicza-Peia Klára, Franz Metz, Dán János, Udvardy Zoltán, Tóth Erzsébet).
Halála nagy veszteség a helyi és az erdélyi magyarság számára egyaránt. Sírja a lugosi római katolikus temetőben van.
