Lapszerkesztő, újságíró, politikus.

Régi horvátországi nemesi família sarja. Felmenői 1820-ban telepedtek le Torontál vármegyében, amikor családja a Béga-csatorna melletti horvát, szerb, német és magyar lakosságú Csenét kapták kárpótlásul a kincstártól horvátországi birtokaikért. A családból több neves, komoly érdemeket szerzett katona, vármegyei elöljáró, jogász és római katolikus főpap került ki.

Vuchetich Endre Csenén született, Szegeden végzi gimnáziumi tanulmányait, majd Budapesten illetve a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerez jogtudori oklevelet. Ügyvédi gyakorlatot kezdetben nem folytat. 1908-től az Aradi Közlöny és a Temesvári Hírlap cikkírója, munkatársa. 1910-ben színházi lapot szerkeszt és ad ki Temesváron Színházi Újság címen, majd 1916-tól Kozmuth Artúrral a Délvidéki Sport című lapot irányítja. Tartalékos tüzér főhadnagyként küzd az I. világháború harcterein. 1918-ban rövid ideig az Aradi Közlöny felelős szerkesztője. A forradalmas időkben visszatér Temesvárra, itt 1919-ben a Jövendő című irodalmi lapot szerkeszti.

1920-ban megalakítja a Polgári Szervezetet, amely főtitkárává választja. 1922. évi tavaszi választásokkor sikerült Temesvár egész lakosságát egyetlen táborba tömöríteni, amely eredményeként Aurel Cosma ügyvédet képviselővé, dr. Fülöpp Bélát, a nemzetközi hírű ásványgyűjtőt pedig a román parlament szenátorává választják. Vuchetich Endre tevékeny részt vállal a Magyar Szövetség illetve az annak örökébe lépő Országos Magyar Párt temesvári és Temes-Torontál megyei szervezetei megalakításából is.

1924-ben Pogány Mihály halálát követően a Temesvári Hírlap főszerkesztője. Sógorával, Várnay Elemér ügyvéddel társulva 1925. szeptember 16-án megindítja és 1942-ig szerkeszti a Déli Hírlap című politikai napilapot, amely átmenetileg, betiltását követően 1931-32-ben, Gokler Gyula szerkesztésében Bánsági Hírlap címen jelenik meg. A lap újabb betiltására 1940 szeptemberétől 1941 tavaszáig került sor.

Vuchetich Endrét a román hatóságok többször perbe fogják cikkei miatt, katonai bíróság elé állítják. Tagja az Országos Magyar Párt temes-torontáli tagozata elnöki tanácsának, valamint a párt központi intézőbizottságának.

1929-től tagja a temesvári ügyvédi kamarának, valamint 1926-tól az Arany János Társaságnak. Lapja, a polgári konzervativizmus eszméinek és törekvéseinek szellemiségét megjelenítő és népszerűsítő, mérsékelt hangütésű Déli Hírlap, mindvégig az Országos Magyar Párt bánsági szervezete félhivatalos, hiteles szócsövének számít. A lapot 1942 októberében eladja a Romániai Magyar Népközösségnek, majd Magyarországra települ át.

Bánsági és erdélyi újságokban, folyóiratokban megjelent cikkeiben, novelláiban a kor társadalmi, politikai, nemzetiségi problémáit taglalja és jeleníti meg.

Budapesten éri a halál.