Karnagy, zenetanár, kántor.
Temesvár zenei életének, kórusmozgalmának kiemelkedő személyisége a két világháború közötti évtizedekben. Karnagyként hatékonyan hozzájárul a város kórusmozgalmának, zeneéletének felpezsdítéséhez, országos és nemzetközi nívóra és hírnévre emelve azt.
Temesvárott született 1895. február 11-én. Középiskolába Versecen és szülővárosában jár. Az érettségi vizsgát követően a budapesti zeneakadémiára iratkozik be. Megkezdett tanulmányai folytatását megakadályozza az I. világháború. Az Osztrák-Magyar Monarchia besorozott katonájaként harcol a keleti és déli frontokon. 1918-ban karmesteri bizonyítványt kap a zeneakadémiától. Temesvárra visszatérve a józsefvárosi római katolikus Szűz Mária születése-plébániatemplom kántorává, orgonistájává és kórusvezetőjévé, valamint a római katolikus fiúgimnázium titkárává és zenetanárává szegődik. 1921-től 1928-ig a Temesvári Dalkör karnagya, amellyel szép és jelentős sikereket arat. A bánsági kórusok resicabányai seregszemléjén 1921-ben az I. díjat hódítja el, míg 1925-ben Marosvásárhelyen megrendezett országos dalosversenyen ugyancsak az első helyen végez. Ezt az I. díjat tekintik az 1882-ben alakult énekkar „legszebb, legragyogóbb művészi sikerének”.
Az országos főkarnagytól, Gokler Antal polgári iskolai igazgatótól 1928-ban veszi át Szegő Ferenc a fennállása negyed évszázados évfordulójához érkezett Temesvári Magyar Dalárda karnagyi pálcáját. Megfeszített próbasorozattal készíti fel a férfikar dalosait az amsterdami olimpiai játékok kulturális mellékrendezvényeként megtartott hágai nemzetközi kórusversenyen való szereplésre, a nemzetközi megmérettetésre. A 47 fős Temesvári Magyar Dalárda 1928. augusztus 19-én a 120 tagú amszterdami monstrekórussal együtt elnyeri a találkozó aranyérmét, kitüntető oklevelét és 350 holland forintos jutalomdíját a kötött darab (Henri van Nieuwenhoven Dávid 114. Zsoltára) korszerű feldolgozásának, valamint a szabadon választott kórusmű (Kölcsey Ferenc–Lányi Ernő: Rákos nimfájához című kardal) élményszerű, hatásos megszólaltatásáért. A hollandiai lapok a legmélyebb elismerés hangján méltatják a karnagy Szegő Ferenc muzikalitását, arányérzékét és precizitását.
A versenyen kívüli fellépéseiken többek között Zichy Géza, Lányi Ernő, Révffy Géza és Pogatschnigg Guidó kompozícióit tolmácsolja Szegő Ferenc vezényletével a temesvári férfikar, amely a főváros mellett még Amszterdamban, Utrechtben és Scheveningenben lép közönség elé. A kitüntető nemzetközi díj avatóünnepségét 1929. március 3-án tartja a Városi Vigadó nagytermében a Temesvári Magyar Dalárda, amely 1929. szeptember 14-én és 15-én ünnepli folyamatos működése 25. évfordulóját. Az országos karnaggyá kinevezett Szegő Ferenc, – aki 1930-ban teszi le végre a budapesti Zeneművészeti Főiskola egyházzenei tanszakán záróvizsgáját – szakszerű irányításával számos bánsági, erdélyi, magyarországi és szerbiai városban vendégszerepel a megerősödött, létszámában is örvendetesen megnövekedett énekkar, amely a 20-30 évek fordulóján immár klasszikus operák, lokál-szimfonikus művek kórusszámainak az előadására is gyakorta vállalkozik. Romániai ősbemutatóként szólaltatja meg a Temesvári Magyar Dalárda 1931. január 11-én megtartott koncertjén H. Cuypers holland zeneszerző Roland kürtje című szerzeményét. Fennállása 30. évfordulójára tanulja be a józsefvárosi templomi énekkar női szólamaival kiegészített Temesvári Magyar Dalárda Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című alkotását, amelyet az eredeti elképzelés szerint a Városi Szimfonikus Zenekarral társulva Temesváron, Bukarestben és Budapesten készülnek megszólaltatni. A Temesvárott és Aradon 1934. január 3-án és 4-én megtartott, Radu Urlăţeanu karmester vezényelte koncerteken megjelenik a zeneszerző, Kodály Zoltán is. A koncert bizonysága annak, hogy „vokális zenekultúránk terén a Temesvári Magyar Dalárda viszi a vezető szerepet” – szögezi le a hangversenyről közölt beszámolójában a 6 órai Újság munkatársa.
Hangversenyeihez hasonlóan Szegő Ferenc írásaiban és előadásaiban is a népzenei fogantatású, a Bartók és Kodály nevével fémjelzett muzsikát népszerűsíti. Szegő Ferenc, akinek zenei elhivatottságához és rátermettségéhez fiatalos lendület, tettrekészség, kitartó, lankadatlan szorgalom, példamutató pontosság és a dalosok iránti empátia, tiszteletteljes baráti érzület párosul, a Romániai Magyar Dalosszövetség országos karnagyaként többször szakirányítóként vesz részt a karvezetők számára szervezett nyári tanfolyamokon. 1938. szeptember elején a köztiszteletnek örvendő muzsikust kántori–orgonistai–karnagyi működése negyedszázados évfordulója alkalmával köszönti a Temesvári Hírlap és a Temesvarer Zeitung. A II. világháborút s az iskolák államosítását követően tevékenysége a józsefvárosi plébániatemplom falai közé szorul vissza.
1967-ben hunyja le örökre a szemét szeretett szülővárosában, Temesvárott.
