“Az emlékiratírás választott formájával Stela Simon ebben a könyvében magát az emlékezés folyamatát teszi áttetszővé; a dokumentumtól az emlék gerjesztéséig, a múlt újrajátszásától a múlt újraépítéséig, azokat a nyomokat követve, amelyek ellenálltak az idő nagy vagy kevésbé jelentős pusztításainak: naplókra, hivatalos iratokra, fényképekre, beszédtöredékekre támaszkodik…Stela Simon családjának élettörténetébe-, a háttérben pedig egy letünt világba tesz tapintatos, de ugyanakkor állhatatos, eltökélt időutazást.” (Smaranda Vultur)