Agrármérnök, agrokémikus, növénynemesítő, egyetemi tanár, akadémikus.
Krassai lovag Kerpely Kálmán Oravicabányán született 1864. október 11-én. A talajművelés, trágyázás és más agrotechnikai folyamatoknak növényélettani szempontokat érvényesítő kutatása mellett jelentős eredményeket ért el a dohánynemesítés terén. Közel fél évszázadon át a magyarországi mezőgazdasági szakoktatás kiemelkedő alakja. Édesapja id. Kerpely Antal (1837–1907) kohómérnök, öccse pedig ifj. Kerpely Antal (1866–1917) szintén kohómérnök. Szakmai tanulmányait a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián kezdi el, majd 1881–1884 között a keszthelyi Magyar Királyi Felsőbb Gazdasági Tanintézetben tanul. Diplomája megszerzése után a mezőhegyesi állami ménesbirtokon gyakornok. 1886–1887-ben katonai szolgálatot teljesít, majd 1887-től a kisbéri ménesbirtokon dolgozik. 1889–1890-ben minisztériumi ösztöndíjjal a halle-wittenbergi egyetemen tanul, többek között mezőgazdasági kereskedelmet hallgat.
Hazatérését követően a keszthelyi gazdászati tanintézetbe nevezik ki előadó tanárnak. 1892-ben a debreceni Magyar Királyi Felsőbb Gazdasági Tanintézetben (később Akadémia) kap tanári állást. Növénytermesztési előadásokat tart, ezzel párhuzamosan 1897-től az intézet megbízott, 1899-től 1904-ig pedig tényleges igazgatója. 1897-től az általa szervezett debrecen-pallagpusztai Magyar Királyi Dohánykísérleti Állomás első igazgatója. Az 1907–1908-as tanévre elvállalja a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia igazgatói tisztségét, de a tanév lezárultával visszatér Debrecenbe. A növénytermesztés tanáraként folytatja az oktatómunkát egészen 1920-ig. Időközben 1908-tól 1913-ig a tanintézet igazgatói feladatait is ellátja. Ezzel párhuzamosan – ugyancsak 1920-ig – igazgatóként továbbra is irányította a pallagpusztai dohánykísérleti telepen a kutatómunkát. 1920-ban Budapestre költözik, és a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd 1934-től a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a növénytermesztéstani tanszék első nyilvános rendes tanára, tanszékvezető professzora 1935. évi nyugdíjazásáig.
Kutatásai főként a talajerőpótlás és a műtrágyázás növényélettani szempontú vizsgálatára irányulnak, egyes kultúrnövények agrotechnikai eljárásait fejleszti, továbbá jelentős munkásságot fejt ki a dohány és a rozs nemesítése terén. Az 1930-as években behatóan foglalkozik a takarmányt biztosító rétgazdálkodással, a réti talajok összetételével kapcsolatos kutatási eredményeit 1933-ban összegzi. A növénytermesztési kutatásokban új szemléletet honosít meg. A termelés növelését Kerpely abban látja, hogy megfelelő talajműveléssel a talajt olyan állapotba kell hozni, hogy az mindenkor képes legyen a szükséges vízmennyiség megtartására, a felesleges víz eltávolítására. Ebből kiindulva a talajművelés módját rendkívül fontosnak tartja. A századfordulón szinte egyedüli kutató, aki sokrétűen foglalkozik a talajművelés és a talajnedvesség kapcsolatával, a talajnedvesség-tartalom megőrzésével. Úttörőként vallja, hogy a tápanyag-ellátottság és a vízhasznosulás kölcsönhatásban áll egymással, ezért a termőhely éghajlatának figyelembevételével kell a tápanyag-visszapótlást biztosítani.
1927-ben kezdeményezésére és irányításával elkészül az országos meteorológiai, talajtani és növényélettani megfigyelőállomás-hálózat. Irányításával itt búzatermesztési és műtrágyázási kísérlet folyik, amelynek eredményét (Adatok a magyar búza minőségi termeléséhez, 1931) a Magyar Tudományos Akadémia Darányi Ignác-jutalommal, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület pedig Elek Henrik-díjjal jutalmazza. Kiterjedt publikációs tevékenységet folytat, könyvei mellett az ezret is meghaladja tanulmányainak, szakkcikkeinek száma. A Haladó Gazda című kisgazda-folyóirat társszerkesztője, ötven éven keresztül a Köztelek állandó munkatársa, három évtizeden át rovatvezetője. Fontosabb művei: A cukorrépa mint ipari növény (Bp. 1890); A búza bokrosodása (Keszthely, 1892); A gabona megdűlése (Debrecen, 1893); Dohánymag-termesztés (Bp. 1907); A műtrágyák helyes alkalmazása (Bp. 1910); Rétkezelési tanulmányok (Bp. 1933).
Budapesten, 1940. június 24-én éri a halál.
A Debreceni Egyetem Interdiszciplináris Agrár- és Természettudományok Doktori Iskoláját Kerpely Kálmánról nevezik el.
