Mérnök, egyetemi tanár.
Édesapja, az orosházi származású id. Hajdu József az I. világháború előtt kerül Brassóba, a vasútnál (előbb a magyar MÁV-nál, majd a román CFR-nél), később a brassói műegyetem prototípus műhelyében géplakatos, háztartásbeli édesanyja, Hegedüs-Stemmer Róza pedig miklósvári (Erdővidék) volt.
Hajdu József Deresztyén született 1921. január 8-án, de Brassóban éltek, elsőszülöttként ott nő fel, egyes okmányaiban születési helyként is Brassó szerepel. Iskoláit Brassóban végzi: 1928–1932 között a 4. számú általános iskolában, 1932–1937 között a Dr. Ioan Meşotă Fiúgimnáziumban, gyengébb felkészültségű diákok korrepetálásával segítve megélhetésén. 1937–1941 között az Ipari Gimnázium felső tagozatának tanulója, utóbbiban érettségizik és géplakatos-mester végzettséget is kap. Gyerekként nagyon szeret focizni és fiatal éveitől idős koráig szépen hegedül.
Bár a család szerény anyagi körülményekkel rendelkezik, 1941-ben Bukarestben selejtező vizsgára jelentkezik, hogy felvételizhessen felsőoktatási intézménybe. Sikeres felvételi vizsga után 1941–1947 között tanul a Temesvári Műszaki Egyetem akkori Elektromechanika karán és „Cum laude” minősítéssel mérnöki oklevelet szerez. Dr. Fodor József akkori katolikus ifjúsági lelkész anyagilag is segíti, a többi szegény egyetemistával együtt, amiért a későbbiekben hálával emlegeti.
Ezt követően (1947–1948) a temesvári Holló utcai, Nagy Károly tulajdonában lévő szalaggyár (a mai Pasmatex elődje) technikusa. 1948-ban kerül a Temesvári Műszaki Egyetem Szilárdságtan tanszékére: egyetemi tanársegéd (1948–1951), egyetemi adjunktus (1951–1953), egyetemi docens (1953–1969), majd egyetemi tanár nyugdíjazásáig (1969–1986). 1990-től tovább tevékenykedik, míg egészségi állapota engedi, konzulens egyetemi tanárként. Az egyetemi munkakörrel párhuzamosan, 1953–1968 között a Román Akadémia temesvári fiókjánál (fő)kutatóként is dolgozik.
1964-ben a műszaki tudományok kandidátusa címet szerez, amit később doktori címként ismernek el, disszertációját (Hozzájárulás a hőmérséklet és a terhelés hatásának tanulmányozásához egy lágy acél kúszási határára) Ştefan Nădăşan akadémikus vezetésével készíti el, aki olykor bizony még ünnepnapokon is berendeli dolgozni. A disszertáció kivonata megjelenik (1968) a németországi Materialprüfung szaklapban és a British Iron and Steel Industry, Translation Serviceben. 1997-től doktorátusvezető. Példaképei Ştefan Nădăşan és Remus Răduleţ akadémikusok.
Főbb kutatási témái a gépelemek szilárdságtani méretezése, acélok kúszása, kihajlása (ennek általa meghatározott egyenlettel történő számítása), a bennük fellépő dinamikus feszültségeloszlások vizsgálata, leginkább anyagvizsgálati gyakorlati mérések által. Számos (külföldön is megjelent) tudományos cikk, több szilárdságtanhoz kapcsolódó egyetemi jegyzet, laboratóriumi mérési-gyakorlat útmutató és a bukaresti Műszaki Kiadónál megjelent román nyelvű műszaki kézikönyvek (Fémek vizsgálata és analízise, 1965; A gépészmérnök kézikönyve, 1974) szerzője vagy társszerzője. Három találmány is kötődik nevéhez. Nagyszámú kutatás témafelelőse, ezek műleírásának is szerzője vagy társszerzője. Jó kapcsolatai voltak orosz műszaki szerzőkkel.
A Magyar Népközösség (1941–1945) és a Magyar Népi Szövetség (1945–1952) tagja volt, illetve tagja a magyar egyetemi oktatók és tudományos kutatók TECHNÉ Egyesületének (2006-), és a temesvári Ormós Zsigmond Társaságnak is.
Magas, sovány testalkatú tanárember, aki jól érzi magát egyetemi hallgatói között egy-egy rögtönzött névnapi ünnepségen. Életének utolsó esztendeiben azonban gondozásra szorul. 2010. január 29-én ragadja el a halál. Sírja a temesvár-józsefvárosi temetőben található.
