Református pap, püspökhelyettes, író, Arany János-kutató.
Nagyszalontán született. Édesanyja révén „atyafiságos rokonságban” volt a költő Arany Jánossal. Debrecenben szerez református lelkipásztori képesítést. Évfolyamtársa – később keresztkomája – a szintén költő lelkipásztornak Szombati-Szabó Istvánnak. Felesége Balogh Erzsébet tanítónő, házasságukból két fiúgyermek születik: Pál (szemész főorvos Berettyóújfaluban) és Ferenc (az irodalmi pályát választja, a második világháború után Franciaországba emigrál).
Lelkipásztori szolgálatát szülővárosában kezdi, Arany János vejének, Szél Kálmán esperesnek a segédlelkésze. 1914 és 1925 között parókus lelkipásztor Nagyszalontán. 1925 és 1935 között a szatmári „Láncos-templom” lelkipásztora Boros Jenő esperessel együtt. Sulyok István püspök tanácsára megpályázza a Szabolcskáék távozása nyomán megüresedett temesvári lelkészi állást. A kilenc pályázó közül – nagy többséggel – őt választják. 1936. május 17-én maga a püspök iktatja be ünnepélyesen, Nemes Elemér esperes és többi tanácsbíró kíséretében. Debreczeni István rövid programbeszédben vázolja terveit, ezek közül kiemelkedik a templomépítési szándék, a város külső kerületeiben imaházak létesítése és az egyház belmissziói munkáinak a felvirágoztatása (nőszövetség, férfiszövetség, ifjúsági keresztyén egyesület, vasárnapi iskola, cserkészmozgalom).
A II. világháború eseményei gátat vetnek a terveknek. Említésre méltó azonban, hogy 1937 és 1946 között a bérpalotában (vagy templomházban) orvosi rendelők (dr. Brády Albert – általános orvos és bőrgyógyász, dr. Fogarassy Zoltán – általános orvos és fogász és dr. Simon Gyula – nőgyógyász) működnek, az orvosok ingyenesen vizsgálják és gyógyítják a szegényebb sorsú reformátusokat. Sárga Gyula patikus gyógyszeradományokkal támogatja a beteggondozás nemes ügyét.
Mivel a templomépítéshez tartalékolt anyagiakat a háború utáni évek zűrzavara elviszi, marad feladatként a lelki ház építése és ennek eszköze: az igehirdetés. Debreczeni István kiváló szónok és beszédei mindenkor építőek. Bizonyság erre, hogy a mellőle kikerülő segédlelkészek közül teológiai tanárok is lettek (Horváth István, Borbáth Dániel és Péntek Árpád).
1948. május 23-án Arday Aladár nagyszalontai lelkipásztort választják püspökké, aki két év múlva, 1950-ben, Nagyváradra költözteti a püspöki hivatalt. Első helyettese, vagyis a lelkészi főjegyző-püspökhelyettes Debreczeni István lesz. A nagy földrajzi távolság és a kultuszi hatóságok másvéleményűsége miatt azonban ezt a hivatalát rövidesen át kell adnia másnak. Helyette hosszú időn át az egyházkerületi lelkészértekezlet elnöke. Ebben a minőségében látogatja az egyházmegyei központokat, és előadásokat tart az egyházmegyei-esperesi központokban.
Arany Jánosról szóló tanulmányokat közöl a nagyváradi Magyar Szóban (1919), a nagykőrösi Arany Társaság Évkönyveiben (1928), a Nyugatban (1932) és számos romániai magyar napilapban. Szatmári működése idején elnöke a Kölcsey Körnek, Temesváron pedig éveken át szerkeszti az egyházkerület hivatalos lapját, a Református Jövőt. Tagja a Nagykőrösi Arany János Társaságnak, ugyanúgy a temesvárinak, tagja a Károli Gáspár Irodalmi Társaság Igazgatóságának. Nagyváradon jelenik meg a Sírjatok a sírókkal két kötetes munkája, mely temetési beszédeket és imádságokat tartalmaz. Kicsoda ez? címen 1930-ban Szatmáron prédikációs kötete jelenik meg, majd egy évvel később Hit és erkölcstan címmel egy konfirmációi Kátét állít össze. Kéziratban maradt prédikációi kiadásra érdemesek.
További Arany Jánossal kapcsolatos munkái: A nagyszalontai Arany Emlékegyesület története. 1882-1912 (Nagyszalonta, 1913), A nagyszalontai Arany Múzeum története és katalógusa (Szatmár, 1932), Arany János lelkivilága (Temesvár, 1937), Arany János hétköznapjai (Budapest, 1968).
1959-ben nyugdíjba vonul, évek múltán sikerül fiához áttelepülnie Magyarországra. 1973-ben hunyja le örökre a szemét Berettyóújfaluban, Debrecenben temetik el.
