Építészmérnök, matematikatörténész, Bolyai-kutató.
A magyar és nemzetközi Bolyai-kultusz elindítása és kialakulása Temesvár városához kötődik, Schmidt Ferenc temesvári építész a Bolyaiak első életrajzírója révén. Édesapja Schmidt Antal temesvári építész, több Bolyai korabeli temesvári épület tervezője és kivitelezője. Dávid Lajos, a neves Bolyai-kutató A két Bolyai élete és munkássága című könyvében megemlíti: a Schmidt nagypapa neve Kováts, és iskolamester volt a Székelyföldön. Schmidt Antal Temesváron építészként gyakran vállalt munkát a temesvári katonai erődítési munkálatoknál, így volt alkalma személyesen megismerni a fiatal mérnök-tisztet, Bolyai Jánost.
Schmidt Ferenc Temesváron született. Elemi és középiskolai tanulmányait itt végzi, egyetemre Bécsben majd Münchenben jár itt „kapja meg a matriculat” 1849 decemberében. Temesvárra visszakerülve építészként dolgozik. Édesapja szorgalmazására kezdi gyűjteni a Bolyaiakra, de különösen Jánosra vonatkozó életrajzi adatokat, ezekből születnek meg az első Bolyai életrajzok, 1867-68-ban. Az Aus dem Leben zwei ungarischer Mathematiker, Wolfgang und Johann Bolyai von Bolya előbb németül jelenik meg (Archiv. f. Mathem, u. Phys. 48. 1867), ezzel indul el a nemzetközi Bolyai-kultusz. Schmidt Ferenc Bolyai életrajza az Appendix, A Tér abszolút igaz Tudománya későbbi francia nyelvű fordításában is megjelenik, melyet Guillaume-Jules Hoüel (1823-1886) Bordeaux-i matematikus, egyetemi tanár készít el. Schmidt Ferencet 1869-ben a bordeaux-i akadémia tiszteleti tagjává választotta.
A Schmidt Ferenc által elindított nemzetközi Bolyai-kultusz hatására és nem kevésbé J. Hoüel és olasz matematikusok (Forti, Boncompagni, Battaglini, stb.) ösztönzésére, a Magyar Tudományos Akadémia négytagú Bolyai-bizottságot nevez ki, melynek egyik tagja lesz Schmidt Ferenc is, aki házassága (1851) után családjával Pestre költözik. A bizottság feladata a marosvásárhelyi Református Kollégium könyvtárában lévő ládákban található Bolyai-kéziratok feldolgozása.
Mint már ismert Bolyai-kutató 1893-ban, tehát 33 évvel Bolyai János halála után, elutazik Marosvásárhelyre, ahol akkor még él az öreg családi cseléd, Szőts Júlia, aki „a 12-ik órában”, meg tudja mutatni a szinte már felismerhetetlenné vált sírhelyet „ahol a Kapitány úr van eltemetve”. Ezt a sírhelyet 1894-ben a Matematikai és Fizikai Társaság segítségével felállított sírkővel jelölteti meg Schmidt. Tulajdonképpen ezzel a sírkőállítással indul el a hazai Bolyai-kultusz. Ha ezt 1894-ben Schmidt Ferenc nem kezdeményezi, ma nem volna lehetőségünk Bolyai János sírjához elzarándokolni a marosvásárhelyi református temetőben.
Népes családja – két fiú és három lány – sokat segít a Bolyai-hagyaték körülbelül 14000 oldalas anyagának átnézésében. Különösen Márton nevű fiának tevékenysége jelentős, aki középiskolai tanárként több filológiai és klasszika-filológiai munka szerzője. Mint egyetemre készülő diák, édesapjának segédkezve, nézegeti a Bolyai kéziratokat, 1884-ben talál egy negyedrét alakú (ma A4-esnek nevezzük) megsárgult papírlapot, melynek jobb felső sarkában ott volt Temesvár neve, a 3tia Nov. 823-as dátummal. Schmidt Ferenc rögtön felismerte a kézirat jelentőségét, ez volt az a dokumentum, amelyet ma a „temesvári levél” név alatt ismerünk: az első híradás a nagy tudományos felismerésről, „egy új, még fogalom szerint sem sejtett tudomány”, a tér tudománya (Scientia Spatii) megszületéséről, amit ma az első nem-euklideszi geometriaként ismer a tudományos világ. Ennek a ma tudománytörténeti jelentőségű levélnek a felfedezése
óriási szenzációként hatott és fontos eseménye az egész Bolyai-kultusznak.
Schmidt Ferenc egyik szerkesztője a Bolyai Farkas és Gauss közötti levelezés kiadásának (Paul Stäckel, Bp. – Leipzig, 1899). Ügybuzgósága eredményeként Paul Stäckel német matematikus, a königsbergi, később a heidelbergi egyetem professzora feldolgozza a Bolyai-hagyatékot, az 1913-ban német nyelven kiadott kétkötetes műve ma is a legalapvetőbb Bolyai-monográfia. Ez a munka 1914-ben magyarul is napvilágot lát (Bolyai Farkas és Bolyai János geometriai vizsgálatai) a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában.
Schmidt Ferenc munkássága alapvető, Paul Stäckel a Bolyaiakról szóló könyvét neki ajánlja: „Schmidt Ferenc, építész, a Bolyaiak ügye fáradhatatlan előharcosa emlékének ajánlja e művet, a Szerző”.
Budapesten hunyt el. Adatfeltáró munkássága következtében a századforduló táján a magyar matematikusok nesztorának tekintik, és megbecsült tagja a Mathematikai és Physikai Társulatnak.
