Kereskedő, emberbarát, intézményalapító.
Aradon született kereskedőcsaládban. Elemi iskoláit Aradon végzi, majd ugyanitt folytatja tanulmányait a kereskedelmi iskolában. 1840- ben kereskedősegédként kerül Temesvárra. A tehetséges ifjú korán megalapozza sokat ígérő karrierjét, hamarosan önálló kereskedő, majd sikeres üzletemberként válik ismertté.
Tevékenyen részt vesz a város életében; 1867-től tagja a városi tanácsnak. Nagyszerűen ismeri fel a lehetőségeket, sikeresen kamatoztatja pénzét. Az 1869-ben alakult Első Temesvári Szeszégető és Finomító Rt.-nak ügyvivő igazgatója. Több emberbaráti alapítvány tőkéjét komoly összegekkel támogatja. Egyik alapító tagja, majd elnöke a Józsefvárosi Társaskörnek.
Kiemelt gondot fordít a Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület temesvári fiókjának vezetőjeként az árva, elhagyott vagy nagyon szegény szülők gyermekeire. Az általa adományozott összegek segítik a – város támogatását is élvező – szervezetet a gyermekvédelem megalapozásában. Az árvaházba került fiatalokat általános ismeretekre tanítják, és különböző szakmákra nevelik. Az 1900-ban átadott árvaház mellett egy év múlva megszervezett szülészeti osztályt is támogatja anyagilag. Tevékenysége elismeréseként a város 1900-ban díszpolgárává avatja és a józsefvárosi (a kalapgyár mögötti) Hold-utcát, ahol „az egyleti elnök áldásos tevékenységét kifejtette, örök emlékül Sailer Antal utcának nevezi el“. Ám, a jól szervezett józsefvárosi árvaház kevésnek bizonyul a nagyváros elhagyott kicsinyeinek a gondozásához.
1902-ben már két éve kamatozó 51.000 koronás alapítványából, amelyet a város költségvetése megdupláz, sikerül a katonaság által felhagyott területen, a Belváros szélén egy új gyermekmenhely, és – ennek szomszédságában – egy gyermekpoliklinika alapjait letennie. A poliklinikán olyan elhagyott és nagyon szegény gyerekeket támogatnak, akiket betegség esetén családjuk nem tudna ellátni. A gyermekkórházban ezek ingyen orvosi segélyt, gyógyszereket és tejet kapnak. Az 1904-ben felépült Gyermekmenhelyet és Poliklinikát még az év szeptemberében felavatják.
1902 júliusában 100.000 koronát adományoz a városnak, a polgári menházalap részére, hogy ebből – a Sailer Antal-alapból – az „elaggott és elszegényedett temesvári polgárokat vagy özvegyeiket gyámolítsa“. Ez nem az első ilyen adakozása: már 1899-ben, az Első Temesvári Szeszégető és Finomító Rt. igazgatói jövedelméből is felajánl nagyobb összeget. Még ugyanabban az évben segélyt juttat a kórházalapnak is. A Sailer Antal-alapítvány néven közismertté vált, a várost segítő jótékony adományáért a király a koronás magyar Arany Érdemkereszttel tünteti ki.
1904 tavaszán újabb adománnyal (200.000 készpénzben átadott koronával) járul hozzá a városi költségvetéshez. Az összeget a város döntése alapján oszthatják el. Ebből nagyrészt (120.000 koronával) egy új városi közkórház építési költségeit kell fedezni. A fennmaradó 80.000 koronát a Vakok Intézetének fejlesztésére, a vakok iskoláztatására és ipari képzésére (kosár- és székfonás-, kefekötés-, gépírás-tanítására) használják fel.
A város vezetése 1904 májusában elhatározza a nagylelkű emberbarát mellszobrának megrendelését és az általa alapított gyermekkórház előtti felállítását. Sem az intézmény 1904 szeptemberi ünnepélyes átadását, sem az előtte ma is látható, Ligeti Miklós által készített, szoborcsoport 1906-os felavatását már nem éri meg.
1904. július 20-án meghal. Temesvár józsefkülvárosi temetőjében nyugszik.