Költő, regényíró, lapszerkesztő, esszéista, műfordító.
Arany halála és Ady Endre fellépése közötti időszak magyar lírájának legjelentősebb, legnagyobb hatású költője, az első modern magyar regény szerzője. A magyar líra és prózairodalom 20. század eleji megújhodásának előkészítője, úttörője, példaképe és előfutára. Hatása korszakosnak, folyamatosnak és roppant sokágúnak bizonyult.
A főnemes Reviczky család sarjaként, házasságon és örökségen kívüli gyermekként jött a világra a Nyitra vármegyei Vitkócon 1855. április 9-én. Anyja, egy szlovák cselédlány, Balek Veronika születése után nem sokkal eltűnik. Apja magához veszi. Felesége, Zmeskál Judit, mivel nem volt saját gyermeke, szeretettel neveli, istápolja. Tanulmányait Léván kezdi, majd a pozsonyi főgimnáziumot abszolválja. A koronázó városban ismerkedik meg szerelmével, Lajkával, akihez első szerelmi ciklusát írja. Gondoskodó, gyöngéd nevelőanyja korán meghal. A könnyelmű apa, Reviczky Kálmán elfelejti vagy felelőtlenül elmulasztja törvényesíteni. Apja halála után, 18 esztendős korában derül ki, hogy „a családi vagyonból neki semmi se jár, sőt nem is hívják Reviczkynek, igazi neve Balek Gyula”. Kétségbeejtő anyagi és társadalmi helyzete a pozsonyi jogakadémián elkezdett felsőfokú tanulmányainak félbehagyására kényszeríti. Kénytelen Garamújfaluban nevelőnek elszegődni a Lipthay családhoz, amelynek kastélyában komoly tanulmányokba merül. Megismeri a 19. század második fele divatos német filozófusának, Arthur Schopenhauernek a műveit, akinek megtermékenyítő hatása egész irodalmi munkásságán nyomon követhető. Beküldött írásait a pozsonyi és a budapesti lapok közölgetik.
1874-ben Budapestre megy, ahol megpróbál írásból megélni. Rengeteget nyomorog, s csak nagy nehezen, hosszas kilincselés és utánajárás után sikerül korrektori álláshoz jutnia Szana Tamás Figyelőjénél. Egy esztendei sanyarú szenvedés, nélkülözés után kénytelen Magyarország fővárosát elhagyni, s újból nevelői állást vállalni. Az Új Idők 1875. október 2-i számának Ajánlkozás nevelőnek kezdetű hirdetésére a Temes vármegyei Detta községben felfigyel egy, az átlagosnál műveltebb, sokat olvasó kisasszony, a 23 esztendős Bakálovich Emma, aki mindent megmozgat annak érdekében, hogy a lapok hasábjairól ismert ifjú poétát álláshoz segítse. Meghitt barátnőjét, Horváth József dentai kincstári tiszttartó feleségét sikerül rávennie, hogy két kiskorú fia mellé a fiatal költőtehetséget hívja meg és alkalmazza nevelőnek. Bakálovich Emma értesítésére és hívására 1875. október 11-én érkezik meg a húszesztendős Reviczky Gyula Dentára, s lát hozzá évi 400 forintos fizetség fejében a két Horváth-gyerek felvigyázásához és oktatásához. 1875. november 25-én látogat át először Dettára, hogy személyesen megköszönje jótevőjének segítségét, közbenjárását. Első látogatását követően mind gyakrabban teszi tiszteletét a dentai házitanító a „zöldablakos kicsi házban”, amelyben a Bakálovich család Dettán lakik. A fiatal instruktor, aki vidéki elszigeteltségében is szorgalmasan ír, végzetesen beleszeret mentorába, akit a hozzá írt versek füzérével – az Emma-dalok ciklussal – a magyar literatúra ihlető múzsáinak díszes koszorújába emelt: halhatatlanná tett.
Az 1876 tavaszától 1877 őszéig tartó időszak Reviczky Gyula rövidre szabott, küzdelmes életpályájának egyik legtermékenyebb, leggyümölcsözőbb periódusa, ez idő alatt elsőrangú lírikussá érik. Dentán veti papírra a magyar irodalom néhány örök értékű remekét: többek között az Osztályrészem, Imakönyvem, Te Deum, Arany Jánoshoz, Schopenhauer olvasása közben című költeményeit. Dentán több műfajjal kísérletezik. Belekezd egy regénybe, tragédiát ír Jóbról, drámai költeményt tervez Jézusról, de végül kialakul benne a lírai költő. A magyar irodalom német nyelvű antológiáján is komolyan dolgozik, de a tervezett fordításkötetre nem kap kiadót. Kleist, Lenau és Grillparzer műveit ülteti át magyarra, elsőként tolmácsolja magyarul a szimbolista Charles Baudelaire költeményeit.
Dentáról elkerülve a fiatal költő a Pesti Napló és A Hon újságírója lesz Budapesten. Ifjúságom című verseskötetét a Petőfi Társaság adja ki, amely tagjául is választja. 1884-ben elvállalja az Aradi Hírlap szerkesztését. A Maros-parti városban írja meg, fejezi be évek óta tervezett, sok önéletrajzi elemből épített regényét, az Apai örökséget. Kassán a német nyelvű Pannonia című lapot szerkeszti. Budapestre visszatérve a tekintélyes Pesti Hírlap színikritikusává szegődik. A harmincadik éve átlépésekor a „fájdalom költője” az irodalmi élet középpontjába kerül. Versei rendszeresen jelennek meg a lapok hasábjain visszhangos sikert aratva. Nem egy költeményét országszerte szavalják. A fiatal költők szellemi vezérüknek tekintik. Utolsó nagy szerelmével, a korszak ünnepelt színésznőjével, Jászai Marival Ibsen drámáinak fordításába kezd. Tele van munka- és életkedvvel, habár a sok nélkülözés kikezdi szervezetét, az akkor még gyógyíthatatlan tüdővész végzetesen megrendíti egészségét. Barátai mindent megtesznek, hogy meghosszabbítsák életét, külföldi üdülőhelyekre is eljut. Hosszas szenvedés után Budapesten hal meg 1889. július 11-én, 34 esztendős korában.
Síremléke a Kerepesi úti temetőben áll.
