Újságíró, szerkesztő.

A két világháború közötti időszak legjelentősebb temesvári, és egyik legjobb erdélyi magyar lapjának, a Temesvári Hírlapnak volt a szerkesztője. A lap szerkesztését 1924-ben bekövetkezett haláláig édesapja, Pogány Mihály jegyzi, ezután többen vezetik rövid periódusok erejéig (Ligeti Sámuel, Kubán Endre, Vuchetich Endre), majd özv. Pogány Mihályné neve szerepel a lap vezetőjeként, de a tényleges szerkesztője a lapnak 1925 és az 1938-as beszüntetés között Pogány László.

Győrben született, még mielőtt apja elfogadta volna a frissen (1903-ban) indított magyar lap szerkesztői állására történő meghívást. Temesvárt végzi a főreálgimnáziumot (1919), majd apja ösztönzésére a lipcsei Technikum für Buchdrucker főiskolán, majd további más németországi városokban folytat tanulmányokat. A modern hírlapírást és a lapadminisztrációval kapcsolatos ismereteket Budapesten szerzi meg.

1924-ben hazatérve átveszi a Temesvári Hírlap kiadását, kibővítve, felfrissítve a romániai magyar sajtó egyik legtekintélyesebb orgánumává fejleszti. Nem sokkal később a lap szerkesztését is átveszi, míg a királyi diktatúra nyilvánosságellenes intézkedései miatt 1938 októberében meg kellett szüntetnie. Rövid ideig nagyváradi lapoknak is munkatársa.
1927-től a politikai életben is szerepet játszik: az Országos Magyar Párt bánsági tagozatának megyei képviselője. Egyike a temesvári Magyar Ház alapítóinak. Az Arany János Társaság ügyvezető titkára, az OMP ifjúsági tagozatának elnöke.

Tulajdonában volt a Hunyadi Grafikai Műintézet, Temesvár második legnagyobb nyomdája is, ahol a két világháború között több mint 30 lapot nyomtattak. 1939-ben ezt is fel kell számolnia, ugyanis lakbértartozás miatt az akkori körülmények közepette modern (linotip szedőgéppel és rotációs részleggel rendelkező) nyomdát elárverezik. A kisebbségekre nehezedő gazdasági nyomás akkora volt, hogy a házát is elveszti. Román nyomdában dolgozott a továbbiakban, de cégvezető már nem lehetett. 1941-ben más temesvári zsidó származásúakkal együtt munkaszolgálatra viszik Világos (Arad megye) mellé. A háború után már nem kerül vissza a sajtó világába – baloldali érzelmű pályatársak játszottak ebben közre –, előbb biztosítási ügynök, később egy lottóüzlet vezetője.
Novellái, cikkei saját lapjában és erdélyi folyóiratokban jelennek meg. Ifjan szerzett Tükör című darabját a temesvári Magyar Színház mutatja be 1920-ban. Novelláiból Avram Teodor fordított románra.

A háborút követő években az irodalmi élettel a kapcsolatot számára az Arany János Társaság rendezvényein való jelenlét biztosította, illetve később egy írói baráti társaság, amelynek tagjai (többek között Kálmán Andor, Krausz Albert, Reiter Róbert, Franyó Zoltán) rendszeresen összejöttek. Nála éppen a halála utáni szombaton találkoztak volna. Erre utal az őt búcsúztató Franyó a temetésén: meghívtál, itt vagyunk, de nem ide hívtál…

A temesvári gyárvárosi temetőben nyugszik.