Futballista, labdazsonglőr, Románia valaha is élt legjobb labdarúgója.
„Futball-tipológiailag” ugyanabba a kategóriába sorolják, mint Alfredo Di Stefanót: korát ugyanúgy megelőzve, mint az argentin világsztár: elöl-hátul egyformán jó, „hátára veszi a pályát”, szerel, szervez, irányít, s ha kell, gólt lő. Még kapusként is szerepel.
Noha Aradon érkezik sportolói pályafutásának csúcsára, a szakemberek Pecsovszky (Perényi) Józsefet temesvári származású és a futballozás ábécéjét a Bega-parti városban elsajátító legtehetségesebb és legtechnikásabb labdarúgóként tartják számon. Azon erdélyi futballisták közé tartozik, akik tagjai voltak mind a román, mind pedig a magyar nemzeti válogatottnak és mindkét országban nyertek bajnoki címeket.
A Pecsovszky-család tíz gyermeke közül a negyedik József, akinek egyik interjújából kiderül: édesapja, a Szepes vármegyei Gölnicbányáról a Bánságba került kovácsmester „szlovák eredete ellenére németnek érzi és mondja magát”, a Temesvár környéki Dentáról származó, minden kétséget kizáróan „sváb” származású édesanyja, Hack Rozália ellenben valószínűleg inkább magyarnak. Pecsovszky József, becenevén Csala, önmagáról ezt nyilatkozza: „1943-ban sem vallottam németnek magam, pedig akkor egyesek szerint »okos dolog« lett volna…”
Pecsovszky 1934-ben a Kinizsi ifjúsági csapatában kezd el focizni. A második osztályba tartozó Kinizsi felnőtt együttesének tagjaként először 1937-ben játszik. 1940 tavaszán az A-osztályú Temesvári Munkások Atlétikai Klubjához kerül. Itt jól sikerül a bemutatkozás, első mérkőzésén 4-1 arányban legyőzik a bukaresti Rapidot. A munkások csapatában azonban csak két mérkőzést játszik, visszaigazolják a Kinizsibe, ennek színeiben az 1940-1941-es idényben futballozik.
1941-ben Nagyváradra költözik, ahol 1944-ig a NAC erőssége. A nevét a Körös-parti városban Pecsovszkyról Perényire változtatják. A Perényi József név bekerül a magyar labdarúgás történetébe, mert a NAC csapatával 1943-ban magyar bajnoki címet nyer. 1942-ben és 1943-ban háromszor játszik Magyarország válogatottjában. A NAC csapatát a magyarországi első osztályú bajnokságban 77 mérkőzésen képviseli.
1944 nyarán Temesvárott tartózkodik, több klubtól kap szerződési ajánlatot, de a romokban heverő Bega-parti város helyett Kolozsvárt választja, ahol az 1944-1945-ös idényben a Ferrar egyik legjobb játékosa. Az ismét Pecsovszky József névre hallgató centerhalf 1946-1951 között az aradi UTA, 1952-1954 között a bukaresti CCA/Steaua és 1955-1961 között ismét az UTA színeiben játszik. Összesen 273 A-osztályú mérkőzésen szerepel, 86 gólt lő. Az UTA és a CCA csapatának tagjaként 5 országos bajnok címet és 2 Románia Kupát nyer. 1945-1958 között 32 mérkőzésen ölti magára a román válogatott mezét, e találkozókon 11 gólt szerez. Az 1952-es Olimpiai Játékokon tagja a Magyarország ellen felálló román válogatottnak (2-1 a végül olimpia-győztes magyar válogatott javára).
1961-ben 40 éves korban fejezi be sportolói pályafutását. Egy évig az UTA felnőtt csapatával, majd a gyermek és ifjúsági együttesével foglalkozik. Élete végén súlyos betegség gyötri, az Aradon 1968. október 6-án bekövetkező haláláig.
Pecsovszky József Románia minden idők legjobb futballistája, valósággal élő legenda volt. Hosszú és eredményekben gazdag labdarúgó-pályafutásának elismeréséül a Munkaérdemrend II. fokozatával tüntetik ki, valamint ő az első futballista, aki megkapja az érdemes sportmesteri címet. A Román Labdarúgó Szövetség által az első osztályú csapatok számára kiírt Pecsovszky sportszerűségi díj is igazolja, hogy neve nem merült a feledés homályába.
