Mérnök, feltaláló, fegyverszállító.
Joggal nevezhető az 1848-as forradalom mártírjának.
Az eredetileg Modersbacher nevet viselő család 1720-ban vándorol be Tirolból (Ausztria). Édesapja, id. Maderspach Károly, német származású bányatanácsos, nyugalmazott főszázados. Bátyja, Ferenc (1793–1849) honvéd alezredes.
Maderspach Károly Oravicabányén született. Tanulmányait a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián (ma Banská Štiavnica, Szlovákia) végzi. Buchwald Franciskával (1804–1880) kötött házasságukból (1828) öt gyerek születik (János, sz. 1832., Viktor, sz. 1833., Antónia, Livius, ism.). Hazakerül Oravicabányára, előbb vegyész, majd a Hoffmann Testvérek és Maderspach Károly Ruszkabányai Bánya- és Vasmű Társulat (ma Rusca Montana) társtulajdonosa. Nemzetközi viszonylatban is jelentős találmánya a Maderspach-féle, íven függő vonórudas vashíd fontos állomása a hídépítés történetének. Az 1830-as években három hidat építenek tervei alapján: Lugoson a Csuka-patak felett, Herkulesfürdőn a Cserna folyó felett és Karánsebesen a Temes felett. 1839-ben pályázatot nyújt be az állandó Pest–Buda hídra is.
A szabadságharc idején ruszkabányai vasgyára fontos szerepet játszik a magyar honvédség támogatásában. Lelkes híve a magyar ügynek, Naplójában Széchenyi beszámol Maderspach Károlynak a magyar nyelvvel kapcsolatos lánglelkű nyilatkozatáról. Fegyverekkel és ágyúgolyókkal látja el a hadsereget, Bem tábornok seregének 20000 lándzsát és egyéb fegyvert is szállít, és kitart az ügy mellett a honvéd hadseregek vereségei után is. A Temesvár magyar honvédség általi sikertelen ostromát lezáró csata után (1849. augusztus 9.) feleségével számos honvédnek nyújt segítséget. 1849 augusztusában, a menekülések idején megfordul házukban Kmety György, Guyon Richárd és Stein Miksa is. Bem József tábornok, menekülő csapatával 1849. augusztus 21-én, a Maderschpach családtól Ruszkabányán kapott kalauzzal igyekszik a Şucu, Olteana patakok völgyében Orsova irányába, elkerülve az osztrákok által megszállt Karánsebest.
A császári csapatok 1849. augusztus 22-én Gröber százados vezetésével bevonulnak Ruszkabányára. Gröber százados Haynau parancsára Buchwald Franciskát elfogatja és tárgyalás és ítélet nélkül félmeztelenre vetkőztetve, a lakosság és a katonák előtt nyilvánosan megvesszőzteti, majd börtönbe záratja azzal a hamis váddal, hogy a márciusi győztes csaták idején, egy császári egyenruhába öltöztetett szalmabábut gúnyversek kíséretében temettetett el. Férje a megaláztatásra ugyanebben az órában saját gyárukban készült mozsárágyúval
agyonlövi magát.
Prepeliczay Elődné Koroknay Aranka, a temesvári Arany János Társaság tagja kezdeményezésére megalakuló bizottság eléri, hogy Ruszkabányán, a vesszőzés helyén 1909. október 10-én emlékoszlopot emelnek, és a Kiskálvárián, a későbbi Mozsár hegyen, nagy ünnepség keretében felállítják Buchwald Franciska erre az alkalomra újraöntött bronz mellszobrát. Ennek eredetije 1840 táján készült és a családi hagyomány Ferenczy Istvánnak tulajdonítja. A mellszobor később eltűnik és az emlékmű márványba faragott része is átkerül a templom mellé, erre vésik fel az I. világháborúban elesettek névsorát. Talapzata még ma is látható Ruszkabányán. Maderspach Károlyné, Buchwald Franciska (Arad, 1804. április 2 – Budapest, 1880. december 6), sok évvel túléli a császári megtorlást, eredetileg Budapesten a vízivárosi temetőbe temetik, most sírja a Kerepesi-temető Nemzeti Panteonjában található.
Temesvár magyar közössége 2004. április 22-én a helyi Magyar Nőszövetség rendezésében, Maderspach Kinga leszármazott (ükunoka) jelenlétében ünnepségsorozattal (tudományos ülésszak, könyvkiadás, emléktábla Ruszkabányán) idézi fel Maderspachék emlékét.
Ismert leszármazott a dédunoka Maderspach Viktor (Petrozsény, 1875 – Budapest, 1940. október 4) mérnök, vadász, író. Az I. világháborúban a fronton harcol, a román betörés idején gerillacsapatot vezet a Retyezátban, 1921-ben menekülnie kell, Mátyásföldön lakik. Más leszármazottak: Károly és Franciska leányának, Antóniának Wein Jánossal kötött házasságából születnek János és Margit. Utóbbi férje Ábrányi Emil költő a szerzője az 1909-s emlékművek szövegeinek.