Polgármester, a mai Temesvár megalapozója.
Küttel Károly ősei az örökösödési háború idején, 1689-ben költöztek át a németországi Badenből a magyarországi Kőszegre. Itt a család a XVIII. század elején a helybeli gyógyszertár tulajdonosává válik. A gyógyszertár a Küttel család tulajdonát képezi egészen 1950-ig, jelenleg múzeum.
Kőszegen született. Szakítva a családi tradíciókkal, a gyógyszerészet helyett a jogi pályát választja. A pesti egyetem elvégzése után 1840-ben Temesvárra kerül egy ügyvédi irodába, később a bíróságon dolgozik. 1846-tól az Első Magyar Temesvári Takarékpénztár alapító, később vezetőségi tagjaként vesz részt a város közéletében. 1848-ban városi tanácsnok (szenátor). 1859-1861 között
ideiglenesen kinevezett polgármesterként lesz a város első számú vezetője. 1867-es megválasztása egybe esik azzal a politikai nyitással és kibontakozással, amely a Kiegyezés után a közéletet jellemezte.
Polgármesterként felhasználja a visszanyert szabadságot – a forradalom után több mint egy évtizedig a helyi ügyek vitelébe Bécs jelentős mértékben beavatkozott – és elindulhatott az (újjá)építés. Számos intézményt hoznak létre, az elhanyagolt állapotok javítása napirendre kerül. Küttel polgármestersége idejében veszi kezdetét a város küzdelme a vár katonai jellegéből származó hátrányok enyhítésére. 1867. november 3-án megalakul a Temesvári Közúti Vaspálya Rt., melynek célja a Józsefváros-Gyárváros közötti korszerű személyközlekedés és áruszállítás biztosítása. A részvénytársaság elnöke a város nagy tekintélyű polgármestere, Küttel Károly. A várkültelkekből (Esplanade) 1868-ban a város átvesz 278 kat. holdat; szintén 1868-ban veszi meg a város a városligetet és a kincstártól a városház melletti kétemeletes bérházat; a városháza udvari szárnyát kiépítik; a Jenő herceg-teret befásítják, a kórházat kibővítik és a közlekedési állapotokat számos út kikövezésével javítják.
Küttel az élére áll a polgárokból alakult társaságnak, mely 1868-ban a lóvasút-pálya építésére engedélyt kap és ő buzgólkodik a leginkább az új színházi épületegyüttes (színházterem, vigadó és szálló) megteremtésén, valamint az önkéntes tűzoltóság szervezésén. Vezetése alatt valósul meg a régóta tervezett állami főreál-gimnázium (ma a Lenau Líceum) épülete. 1869-ben az építési tilalmat leszállítják, a várkapukon kocsik számára egy második nyílást és a lóvasút-pálya számára egy harmadikat, valamint a várműveken keresztül
szélesebb utat engedélyeznek. 1869-ben beindul a lóvasút.
Az 1872-iki tisztújításkor nem indul, és újból megnyitja ügyvédi irodáját. Érdekli a botanika, ezért háza körül kis botanikus kertet hoz létre. Különösen vonzódik a kínai irodalomhoz, főleg Lao-ce munkásságát tanulmányozza, ezért megtanul kínaiul. Küttel Károly első felesége Trandafil Ilona, majd a titeli Lovák Beatrixet veszi feleségül, akitől 5 gyereke születik. Legidősebb fia Sámuel, apjához hasonlóan ügyvéd (1902-től) Temesváron. Leszármazottai ma is élnek Németországban, Magyarországon, Norvégiában és Kanadában.
1875-es halálakor a korabeli újságok kiemelik érdemeit, hogy Temesvár egyik elismert és nagyon tisztelt vezetője. A köztiszteletnek örvendő egykori polgármester emlékét a hosszú időn át a nevét viselő Küttel-tér (ma Piaţa Mocioni, azaz Mocsonyi tér) idézte. A tér egyik épületén 2006-tól román, magyar és német nyelvű emléktábla őrzi. Feltételét Küttel Károly dédunokája, a németországi Olchingben élő Küttel István Miklós kezdeményezte 2004-ben, a temesvári polgármesteri hivatalnál tett látogatásakor, a táblát is ő készíttette el.
2006. augusztus 3-án pedig a városi Központi Parkban, a helyi személyiségeket megidéző sétányon leleplezik Dr. Küttel Károly Varga Luigi által alkotott mellszobrát.