Labdarúgó, edző.

A temesvári születésű Kovács István neve a szakirodalomban a világ minden idők legjobb edzői között található. Az egyedüli romániai edző, aki két Bajnokcsapatok Európa Kupájának elnyerésénél bábáskodott. Az Ajax Amsterdam Kovács Istvánnak köszönheti a klub történetének legsikeresebb idényeit. Irányításával az Ajax az 1972-es és az 1973-as BEK-győzelem mellett, 1972-ben és 1973-ban az Európai Szuper Kupát, 1972-ben az Interkontinentális Kupát, 1972-ben és 1973-ban a holland bajnoki címet hódítja el.

Amikor az Ajax vezető edzőjévé kinevezik, Kovács István már nagy tapasztalattal rendelkezik. Sportolói pályafutását 11 éves korban a Temesvári Atlétikai Klub ifjúsági csapatában kezdi, a TAC színeiben 1931-1934 között játszik. 1934-ben Nagyváradra költözik, ahol 1937-ig a NAC ifjúsági együttesében, az 1937-1938-as idényben pedig a NAC felnőtt gárdájában futballozik, amelynek tagja volt az 1911-es születésű bátyja, Kovács I. Miklós is, aki Románia válogatottjának 37, Magyarországénak pedig 1 mérkőzésen volt a tagja.

Kovács István játékos pályafutásának további állomásai: 1938-1941: Olympique Charleroi (Belgium); 1941: Ripensia Temesvár; 1941-1942: CFR Turnu Severin; 1942-1944: Atlétikai Klub (KAC) Kolozsvár; 1944-1947: Ferrar Kolozsvár; 1947-1950: CFR Kolozsvár; 1950-1953: Universitatea Kolozsvár.

Játékos pályafutásának végeztével, 1953-ban a kolozsvári Universitatea edzőjévé nevezik ki, itt 1959-ig marad szakvezető. 1959-1962 között a kolozsvári CSM-vel foglalkozik. 1962-ben szövetségi edzőnek nevezik ki, hatásköre az országos utánpótlás és B-válogatott tevékenységének irányítása. 1965-1967 között az A-válogatott másodedzőjeként működik. Szakvezetőként első sikereit 1967-1971 között könyveli el, a bukaresti Steaua vezető edzőjeként. Irányításával a Steaua 1968-ban országos bajnoki címet, háromszor (1967, 1969 és 1970) Románia Kupát nyer.

1971 nyarán az amsterdami Ajaxhoz kerül, ahol edzői pályafutásának legdicsőségesebb korszaka következik. Itt munkáját elődje, a Rinus Michels által meghonosított totális futball jegyében végzi. 1973-1975 között a francia válogatott vezető edzőjeként és a Francia Labdarúgó Szövetség technikai igazgatójaként erős országos válogatott alapjait rakja le: Clairefontaine-ben futballközpontot hoz létre, ahonnan későbbi világnagyságok nőnek ki.

1976 januárjában visszatér Bukarestbe, ahol 1980-ig a Román Labdarúgó Szövetség alelnökeként, a nemzeti válogatott technikai igazgatójaként és vezető edzőjeként értékesíti tapasztalatait. 1981-1983 között az athéni Panathinaikosz edzője, amely irányításával 1982-ben elnyeri a Görög Kupát. Utoljára az AS Monaco útját egyengeti a győzelmek felé, a csapattal az 1986-1987 évi idényben foglalkozik.

Elmondható róla: bármilyen feladatot vállal, sikerre tudja vinni. Életének utolsó éveiben a Román Labdarúgó Szövetség nemzetközi bizottságának tagjaként és az UEFA oktatójaként tevékenykedik.

Kolozsvárott, 1995. május 12-én távozik az élők sorából.