Lepkész (entomológus), muzeológus.
Temesváron született. Fiatal kora óta a természet szerelmese, kiváltképpen a lepkék világáé. Már 1926-ban 4000 példányból álló lepkegyűjteménye van. A gimnáziumi évei alatt – a temesvári piaristáknál érettségizik 1927-ben – szorgalmasan látogatja a lepkegyűjtők összejöveteleit. A katonai szolgálat teljesítése után lakatostanonc és Chemnitzbe küldik szakmát tanulni. A lepkék iránti vonzalma itt is élő, 1931-ben a Chemnitzi (Németország) Rovargyűjtők Társaságának a tagja. 1932-ben tér vissza Temesvárra, a Harisnyagyárban lesz mester.
1936-ban a kápolnási Teleki Jenő gróf meghívja, hogy látogasson el a soborsini kastélyába, segítsen meghatározni lepkegyűjteményének ismeretlen példányait. Szabadidejében kirándul, gyűjt és preparál. Otthonában lepketenyészetet tart, tökéletes példányok megszerzése végett.
Elsőként írja le és 1938-ban közli a Herkulesfürdőn begyűjtött Pararge roxelana Cr. lepkefaj fejlődési fázisait. Dolgozata külföldi elismerést hoz, 1939-ben a Frankfurt am Main-i Entomológusok Társaságának lesz a tagja.
1945-ben Bukarestbe utazik, ellátogat a Grigore Antipa Múzeumba, itt alkalma nyílik a világ lepkéit bemutató A. Caradja, továbbá a hazai lepkefajokból álló A. Ostrogovich gyűjtemények rövid tanulmányozására.
1954-ben beiratkozik a Bukaresti Egyetemre, biológiatanár oklevelet szerez, diplomadolgozatának a címe a Bánság lepkefaunája. Az egyetem befejezése után intenzív kutatási időszak kezdődik életében. Főleg a dél-bánsági karsztvidéket járja, gyakorta megfordul Herkulesfürdőn, a Retyezát-hegységben, a Ruszkai-havasokban. A mocsárvidékre jellemző lepkefajokat gyűjti és tanulmányozza a Duna- deltában valamint az Ér völgyében elterülő temeskenézi mocsarakban.
Otthonában, a tenyészetben, főleg a ritka fajok fejlődési fázisait, biológiai sajátosságait, szaporító szerveik jellegzetességeit tanulmányozza. Elsőként írja le a Lemonia balcanica H.S., Coenonympha leander Esp., Chamaesphecia palustris Kautz, Hydraecia leucographa Bkh., Orthosia schmidti Diósz., Philotes bavius hungarica Diósz fajokat. Tudományos érdeklődése a lepkefajok ökológiájának, földrajzi elterjedésének tanulmányozásával bővült. 1965-ben a Cambridge-ben megjelenő The Entomologist cikket fogad el tőle, ebben a róla elnevezett, a Nyugati Érchegységben felfedezett Erebeia melas runcensis König endemikus fajt mutatja be.
1966-ban felveszik a temesvári Bánát Múzeum Természetrajzi Szakosztályára muzeológusnak. Több emlékezetes, a lepkék csodálatos világát, biológiáját, viselkedését valamint ökológiáját bemutató időszakos kiállítást szervez. Egy nagy összefoglaló kiállítás alkalmából 15.000 lepkét láthatott a nagyközönség.
Ismert és elismert szakemberként a bánsági rezervátumok létrehozásán fáradozik, E. Niculescuval, a Román Tudományos Akadémia felkérésére összefoglaló munkát írnak Románia lepkefaunájáról. Ezért a munkáért és egy életen át megvalósított tudományos tevékenységéért 1971-ben a Kulturális Érdemrend III. Fokozatával tüntetik ki.
1975-ben jelenik meg a Temesvári Bánát Múzeum Lepkegyűjteményének Katalógusa. Ugyanez évben nyugállományba vonul, de tovább dolgozik, kutat. 1976-ban a Herkulesfürdő környéki karsztokon új európai fajként felfedezi a Xylene lunifera Warren lepkefajt. 1978-ban a temeskenézi mocsarakban találja meg a Rhyparioides metelkana Lederer lepkét, mint archaikus ritka faunaelemet. 1979-ben védi meg doktori disszertációját a Bukaresti Egyetemen A Romániában fellelhető Sphingidae lepkecsalád bioökológiájáról címmel.
1993-ban a Magyar Rovartani Társaság tiszteletbeli taggá választja, 1994-ben a Román Lepkekutató Társaság is dísztagjává fogadja. 1999-ben König Frigyes megkapja a Temesvár Díszpolgára címet. 2000-ben a 90. születésnapjára rendezett ünnepségen a temesvári Bánát Múzeumban ismét kiállításra kerülnek a lepkéi, a lepkegyűjteményt róla nevezik el.
2002 nyarán dolgozószobájában éri a halál. A temesvári gyárvárosi temetőben helyezik örök nyugalomra.
