Honvéd altábornagy, aradi vértanú.
Eleméri és ittebei Kiss Ernő Temesvárott született 1799. június 13-án, Kiss Ágoston és Bogdánovits Anna második fiaként. Apja korán elhunyt, mostohaapja, báró Ernst Loewen, későbbi tábornok egyengette Ernő katonai pályáját. A bécsi Theresianum (Teréz-akadémia) elvégzése után, 1818-ban a császári hadsereg egy dzsidásezredében indul katonai pályafutása. 1845-ben a 2. (Hannover) huszárezred parancsnoka lesz. Tiszttársai bőkezű gavallérként tartják számon. A Kiss család vagyoni helyzetét az erzsébetvárosi örmény kereskedő nagyapa, Kiss (Ákoncz) Izsák jelentősen megnöveli, aki 1760-ban nemességet is kap Mária Teréziától.
A későbbi aradi vértanúk közül parancsnoksága alatt szolgál Nagysándor József és Vécsey Károly. 1848 tavaszán ezredével Nagykikindán állomásozik, a kezdetektől részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban. 1848 nyarán felajánlja szolgálatait a magyar forradalmi kormánynak. Az ő nevéhez fűződik az első jelentős délvidéki győzelem, a perlaszi (Perlez –Vajdaság) szerb tábor bevétele szeptember 2-án. Babérkoszorút kap, fáklyásmenetet rendeznek neki. A pákozdi csata előtt Batthyány Lajos őt kívánja megbízni a magyar fősereg vezetésével, de kinevezésére végül nem kerül sor, mert a sukorói haditanácson Móga János vállalkozik a horvátok elleni harcra. Kiss Ernő így csak megfigyelőként vesz részt a csatában, majd tagja annak a küldöttségnek, amely Jellašićtyal megköti a fegyverszünetet. Október 12-én a honvéd hadseregben elsőként honvéd vezérőrnaggyá nevezik ki és átveszi a bánsági hadtest parancsnokságát. December 12-én, ismét elsőként, honvéd altábornaggyá léptetik elő, de az 1849. január 2-i pancsovai (Pančevo – Vajdaság) ütközet után (ahol csapataival meghátrál), a tisztikar követelésére lemond, és január 9-én átadja a hadtest parancsnokságát Damjanich Jánosnak.
„Kárpótlásul” Debrecenben az adminisztratív feladatokat ellátó Országos Főhadparancsnokság vezetőjévé nevezik ki. Március 9-én megkapja a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát. Temesvár ostroma során három lovat lőnek ki alóla. A szabadságharc végéig több alkalommal is helyettesíti a hadügyminisztert.
A világosi fegyverletétellel, 1849. augusztus 13-án kerül cári, majd császári fogságba. 1849. augusztus 25-én már az aradi várbörtön lakója, onnan írja utolsó leveleit otthon maradt lányainak. Birtokait Haynau zár alá helyezi, ingó vagyonát, többek között tizennégy mázsányi asztali ezüstkészletet lefoglalta. Kiss Ernő halálos ítéletét kötél általi halálról golyó általi halálra módosítják, mert császári csapatok ellen harcoló csapatokat nem vezényelt. Az első lövés a vállába hatol, ekkor saját maga vezényel újra tüzet a tanácstalan kivégzőosztagnak. Ezután a halálos ítéletet közvetlen közelről hajtják rajta végre. (Arad, 1849. október 6.) A golyó által kivégzettek négyes csoportjában ő volt a harmadik.
A még el nem földelt holttestet Fredrigone Alajosné Leowen Júlia mostohatestvér megbízásából, az aradi vár árkából, Kovátcs Mihály, Kiss Ernő ordonánca és Vörös Márton, az őröket megvesztegetve kihozzák. Eltemetik egy B. B. monogrammal megjelölt sírba, majd hat hét után Kovátcs Mihály Katalinfalvára (ma Ravni Topolovac – Vajdaság) viszi, ahol egyházi szertartással a templom alatti családi sírboltba temetik. A család kérésére, ugyancsak Kovátcs Mihály, 1872. október 6-ra Németelemérre viszi, ahol másnap gyászszertartással, a Kiss Ernő által emeltetett és Szent Ágostonnak szentelt római katolikus templom szentélye alatti családi kriptába helyezik.
