A kötetet lapozgatva, az olvasó lépésről lépésre végigjárhatja a Begát, megismerheti annak történetét. Igen, a Begának története van, ugyanis „a Bega, mely a Pojána Ruszka völgyeiből összegyűjtött vizeket egyesítve rohant a síkság irányába örök időkre csak egy nem túlságosan számottevő patak, a Temes mellékfolyócskája maradt volna, ha a szükség, megélhetésért vívott küzdelem, a gazdasági érdek, politikai akarat, mérnöki zsenialitás, nem változtatta volna át hajózható folyóvá, csatornává. Katonai, politikai és gazdasági érdek űzte a XVIII. század elején és közepén a Temesközt megszerző és kincstári birtokként kezelő Habsburg, katonai, majd polgári adminisztrációt a vidék vadvizeinek, kalandozó, kicsapongó, összefonódó, hatalmas mocsárvilágot alkotó vízfolyások rendezéséhez, mederbe tereléséhez, megregulázásához, munkába fogásához. A Magyar Anyaországhoz való visszacsatolása után immár a vármegyék hatáskörébe ment át a sok gonddal járó vízgazdálkodás. A hajózás továbbra is állami feladat maradt. Kiváló állami vízépítő mérnökök folytatták az elődök munkáját a XIX. században is. A minden igényeket kielégítő modern hajózócsatornát a a magyar állam építtette meg a XX. század elején. Ekkor valósult meg a hat korszerű csegéző mű is. Ugyanekkor fejeződött be a Bega (és Temes) végleges ármentesítése is. Sajnálatos módon az utóbbi kilencven évben alig történt említés e nagy mű létrehozóiről.” (dr. Jancsó Árpád)