Zongoraművész, karmester, zongoratanár, zenei impresszárió.

Freund Leó, a sokak által legjelentősebbnek tartott temesvári zongoraművész, Nagytopolovácon született. Zenei oktatásban előbb Temesváron részesül, majd a bécsi zeneakadémián tanul, Paul Weingarten osztályában. A zeneakadémia elvégzése után visszatér Temesvárra, ahol fél évszázadon keresztül szolgálja a muzsika ügyét.

Első temesvári koncertjére 1921. január 21-én kerül sor, Chopin első zongoraversenyét játssza, és ennek a műnek a kivételével vezényel is. A koncert rendkívüli azon okból is, hogy ez alkalommal avatja fel az új, Bécsben vásárolt Bösendorfer koncertzongorát, a korabeli sajtó szerint az akkori idők egyedülálló hangszerét. A zongora volt az 1920-ban a Kossuth téren (ma Traian tér), a szerb ortodox templom mellett megnyitott Freund zenestúdió egyik fő vonzereje. A továbbiakban Freund állandó előadója a temesvári pódiumoknak, 1924-től kezdődően rendszeresen tart szólóesteket. A romániai mellett gyakorta tart koncerteket Ausztriában, Németországban, Magyarországon, Svájcban, Olaszországban, Jugoszláviában.

Freund Leó igazi partnere volt azoknak az énekes és hangszeres szólistáknak, akik állandó zongorakísérő nélkül érkeztek Temesvárra. Az általa kísért világhírű énekesek közül említendők Sylvia Tyron a prágai Operaházból, Hermann Jadlowker Berlinből, Friedman-Lwow Szentpétervárról, Anna-Maria Guglielmetti a milánói Scalából, illetve a hegedűsök közül a bécsi és prágai Vaša Pŕihoda illetve a berlini zeneakadémia rektora, a francia Henry Marteau. Kétzongorás koncerten szerepel a zongora legnagyobb művészével, Arthur Rubinsteinnal.

Freund karmesterként többször áll a Zenebarátok zenekarának az élén, de amikor a szükség azt diktálja, kamarazenekart alakít (1937-ben), s az együttesnek a Temesvár nevet adja.
Az ifjú Freund nagy tervet melenget: 1920-ban Bukarestből engedélyt kap temesvári konzervatórium beindítására, ahol az alapképzésen túljutott zongora-, hegedű-, cselló- és énekszakos gyermekek tanultak volna. A terv nem valósul meg, minden bizonnyal anyagi okok miatt. Más jeles helyi zenészektől – pl. Tolnay Bélától, Alma Cornea-Ionescu-tól, Emil Mihail-tól vagy Irsay Nándortól – eltérően Freund nem tanít a városi zeneiskolában s nem is orgonista valamelyik templomban, évekig a saját stúdiójában tanít zongorát.

A zongoraművész, tanár és impresszárió Freund számára a kommunizmus hatalomra kerülése hatalmas változást hoz. Kossuth téri stúdióját, amely két és év fél évtizeden át állt a zene szolgálatában, az államosítás miatt bezárják. Ugyanakkor a politikai váltással Temesvárt két olyan zenei intézmény létesül, amelyek a helyiek régi óhaját teljesítik: az állami filharmónia és a zenei főiskola. A frissen alakult filharmónia első koncertjének a szólistája Freund Leó, aki az új főiskolán kap zongorakatedrát. Itt volt tanár nyugdíjba vonulásáig.

Freund részt vesz a helyi közösség kulturális életében, zenés programok, kulturális estek, kóruskoncertek (mindenekelőtt a Hazamir és a Magyar Dalárda) fellépéseinek közreműködő művésze. De közreműködik karitatív vagy pedig mondén jellegű rendezvényeken is. 1928-ban elkíséri a temesvári Magyar Dalárdát Hollandiába, a nyári Olimpiai Játékok alkalmával megrendezett zenei olimpiára. A kórus, kiváló teljesítménnyel a világ minden táját képviselő 87 kórus közül az első díjat szerzi meg. Freund Leó zongoraművész pedig Liszt első rapszódiájával és még két eredeti darab bemutatásával szerepel sikeresen.

Temesváron éri a halál, a város zsidó temetőjében helyezik örök nyugalomra.