Országos és világbajnok vívó, érdemes sportmester.

A romániai vívósport egyik legkiválóbb egyénisége Temesváron született. A Törekvés Egyesületben sajátította el a tőrvívás ábécéjét. Nővérének, az ugyancsak tőrvívó Dalmának, és unokatestvérének, a köztiszteletnek örvendő vívóedzőnek, Feisthammel Otmárnak a tanácsai jó útravalónak bizonyultak. A Törekvés szakosztályában Török Egon és Altmann András foglalkozott a tehetséges, bátor és technikás fiúval. A szakvezetők munkáját siker koronázta, Falb Gyula elindult a győzelmi dobogó felé vezető úton. Az iskolai és ifjúsági bajnokságokon elért remek eredmények nem kerülték el a fővárosi szakemberek figyelmét. A magyar líceum befejezése után 1961-ben Temesvárról Bukarestbe költözik, ahol a Steaua csapatában folytatja eredményes tevékenységét.
Ifjúsági versenyzőként 1958 és 1962 között országos tornákon öt érmet szerez, egyszer pedig ötödik helyezést ér el. Tőrvívásban 1960-ban és 1962-ben ezüst-, 1958-ban és 1961-ben bronzérmet nyer. 1961-ben benevez a párbajtőr-bajnokságra, itt az előkelő harmadik helyen végez. A felnőtt tőrvívók bajnoki vetélkedésein 1965–1967 között sorozatban háromszor országos bajnok. A sikerek a következő években sem maradnak el: 1969-ben és 1970-ben ezüst-, 1971-ben és 1972-ben bronzérmes, 1964-ben és 1968-ban negyedik helyezést ér el. Románia Kupa-versenyeken is eredményes: 1972-ben a második, 1967-ben és 1970-ben a harmadik hely az övé.

A legjobb nemzetközi felnőtt egyéni teljesítményt 1966-ban Párizsban nyújtja, ahol első helyezettként elhódítja az Adrien Rommel Kupát, amelyért a világ legjobb tőrvívói versenyeznek. A kanadai Montrealban 1967-ben rendezett tőrvívó csapat világbajnokságon, Románia válogatottjának tagjaként világbajnok címet nyer. A román együttes a következő összeállításban végez az első helyen: Temesvárról Falb Gyula és Ionel Drâmbă, Bukarestből Tănase Mureşanu és Mihai Ţiu, Szatmárnémetiből pedig Weissböck István, akit a szakszövetség és a sajtó átkeresztelt Ardeleanunak. A román együttes a döntőben a Szovjetuniót 9-6 arányban múlta felül. A román csapat Montrealban sporttörténeti jelentőségű győzelmet aratott, ugyanis a szovjet férfi tőrválogatott a világbajnokságok történetében először szenvedett vereséget. Falb Gyula ugyancsak a román válogatott tagjaként az 1969-as havannai és az 1970-es ankarai világbajnokságon bronzérmet nyer, az 1968. évi mexikóvárosi nyári olimpiai versenyen pedig a negyedik helyet szerzi meg.

A Román Vívó Szövetség 1967-ben sportmester, 1968-ban pedig érdemes sportmester címmel tünteti ki. Aktív sportolói pályafutásának befejezése után az edzői pályára lép. Kezdetben a Steaua klubban foglalkozik a fiatal vívókkal, majd 1991 és 1997 között a németországi Ulmban, 1998–1999-ben pedig Dzsakartában, Indonézia válogatottjának szakvezetőjeként végez eredményes tevékenységet.

2009-ben hal meg, Bukarestben helyezik örök nyugalomra.