Székely kisnemes, az 1514-es parasztháború vezetője.
Makfalvi Dózsa György (németül Georg Dózsa, románul Gheorghe Doja, szlovénül Juraj Dóža, horvátul Juraj Doža) a háromszéki Dálnokon született. Születéséről pontos dátum nem maradt fenn. Sokáig származásáról is vita folyt, amíg elő nem került a Barlabási Lénárt székely ispán által írt 1507-es okirat, eszerint Dózsa György a makfalvi Dósa-család az Örlöcz-nem Szovát ágán levő székely lófő család tagja. Gyermekkorát Dálnokon tölti, apja halála után Makfalvára kerül. Vonzza a katonai pálya, apja nyomdokain haladva katonának áll. Több végvárban szolgál, Szapolyai János erdélyi vajda 1513-as törökök elleni hadjáratában lovaskapitányként vesz részt. A hadjárat után a nándorfehérvári őrségben marad. 1514 februárjában a szpáhik elleni győztes viadalt követően a király lovagi rangot adományoz neki.
II. Gyula pápa az 1511-es római zsinaton felveti a törökök elleni hadjárat kérdését. A zsinatról 1514 márciusában hazaérkező bíborosi rangú Bakócz Tamás esztergomi érsek meggyőzi az országgyűlést a hadjárat fontosságáról. Április 9-én, Virágvasárnapon, a templomokban kihirdetteti a pápai bullát, amely bűnbocsánatot ígér a jövendő keresztes hadjárat minden résztvevőjének, a benne életüket vesztőknek pedig örök üdvösséget. A keresztesek vezérévé, tulajdonképpen csak a Pestnél gyülekező keresztesek vezérévé, Bakócz Dózsa Györgyöt nevezi ki, aki éppen azért jött Budára, hogy a királytól kapott nemesi címert átvegye. Dózsa a Szt. Zsigmondról elnevezett egyházban veszi át a nagy vörös kereszttel díszített fehér zászlót. Helyetteséül Dózsa öccsét, Gergelyt teszi meg. A kereszteseket a latin crux, vagyis kereszt szóból eredeztetve kurucoknak is nevezik.
Május közepére az országban mintegy 40 000 fős paraszti had gyűlt a vezetése alá, azonban szervezési hiányosságok, Bakócz visszakozása, a keresztes háború lefújására tett kísérletek, a nemesek ellenkezése és az akkor uralkodó viszonyok együttesen a felkelés kirobbanásához vezettek. Május végén már forrong a tömeg. A magyar társadalomban évtizedek óta halmozódó feszültségek a zűrzavaros események során lángra kapnak. Dózsa György, hírnevét igazolva sok diadalt arat, és bár az egész országban kitör a felkelés, ő csak a keresztes hadsereget irányítja, a helyi zavargásokhoz nincs köze. Bár a felkelők több helyen vereséget szenvednek, ő seregével elfoglalja a Maros menti várak többségét. Egészen a temesvári csatáig (1514. július 15.) nem szenved vereséget, itt azonban Szapolyai János erdélyi vajda serege megtámadja, és nagy csatában legyőzi a felkelőket.
Dózsa György és testvére Dózsa Gergely fogságba esnek. Tetteiért testvérével együtt kivégzik. Korabeli feljegyzések szerint először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái… fogaikkal széttépték és felfalták. Öccsét négyfelé vágták és bitófára függesztették. A hiedelemmel ellentétben a trón, amelyre ültették nem volt tüzes, csupán a korona, amelyet fejére raktak.
Dózsa György személye a későbbi korokban az elnyomó nemesi hatalom elleni harc jelképévé vált, a marxi történelemszemlélet fő motívumára, a nemesség és parasztság közötti osztályharcra idézték példaként – miközben maga Dózsa is nemes volt. A román kommunista vezetés is kedvelte alakját, több román városban található Gheorghe Doja utca, Marosvásárhely közelében település (Lukafalva) viseli a nevét. A temesvári Mária téren a Székely László tervezte, 1906-ban felállított kápolna halála vélt helyén az eseményekre emlékeztet. Az viszont bizonyított tény, hogy a mostani ortodox katedrális mögött, a Béga partján végezték ki.
A Dózsa-alak megmintázása, megfestése régi hagyomány Temesvárt. A két világháború között Gallas Nándor, Kóra-Korber Nándor, Lausch Gyula, Varga Albert, a második világháborút követően pedig Szőnyi Isvtán, Orgonás András, Ferch Franz, újabban Jecza Péter, Kazinczy Gábor, Molnár Zoltán, Ughy István és Ciprian Radovan készített Dózsa szobrot illetve arcképet sokféle változatban. Emlékét írásban idézi ifj. Kubán Endre (Szabad Szó), Schiff Béla (Magyar Írók Antológiája, Temesvár, 1946). A Magyar Népi Szövetség 1947-es temesvári országos kongresszusa alkalmából Szemlér Ferenc jelentkezik Dózsa Temesvár előtt c. versével. Akkor a Dálnok községből érkezett küldöttség faragott emlékoszlopot helyez el a kivégzés helyétől nem messze (Dózsa, ma Plevnei tér). Temesvári műkedvelők bemutatják Sárközy György Dózsa-drámáját.
Szobotka András Dózsa-szobrát, amely egy országos pályázaton nyertes terv alapján készül el, 1979-ben állítják fel Temesváron a dálnoki kopjafa helyén.