Labdarúgó, edző, a román bajnokság négyszeres, legendás gólkirálya.

A XX. század harmincas éveinek legeredményesebb romániai labdarúgója Dobay István, aki a Temesvár melletti Újszentesen született. Tíz évesen, 1920-ban kezd el sportolni. A Temesvári Atlétikai Club (TAC) atlétikai és labdarúgó edzéseit látogatja. A klub edzőinek javaslatára azonban a két sportág közül élethivatásául a futballt választja. Jól dönt, amikor az ifjúsági csapat igazolt játékosa lesz, mert kiváló edzők csiszolják technikáját. 1924-ben átigazol a Temesvári Unirea CFR-hez, ennek felnőtt csapatában 15 évesen játszik először. 1927-ben az Unirea CFR egyesül a Banatul Sportklubbal, az új csapat Banatul SK néven folytatja tevékenységét. A Banatul SK Dobayval az élen az 1928-29-es idényben a kerületi bajnokság első helyén végez, és az országos bajnok címért folyó vetélkedőben az elődöntőig jut el.

A kiváló csatár sportolói pályafutásának fontos szakasza következik: eleget tesz Románia első profi futballklubja, a Ripensia szervezői kérésének, és a kor hazai legjobb játékosait szerződtető csapat tagjává válik, amelynek színeiben 1930-1940 között játszik. Négyszer (1932-1933, 1933-1934, 1934-1935 és 1936-1937) hódítja el a Románia gólkirálya címet. Az A-osztályú bajnokságban összesen 130 góllal járul hozzá a Ripensia sikereihez, a csapat jórészt neki köszönheti, hogy négyszer országos bajnok címet (1932-1933, 1934-1935, 1935-1936 és 1937-1938) és kétszer Románia Kupát (1933-1934 és 1935-1936) nyert. A Ripensia legeredményesebb játékosaként Románia válogatottjának oszlopos tagjává válik. 1930 és 1939 között 41 mérkőzésen játszik a román válogatottban, amelynek színeiben 20 gólt lő.

A kapusok réme, lövései erősek és pontosak, baloldalról a legváratlanabb szögekből is képes gólt szerezni. Az ellenfél hátvédjei is rettegnek tőle, roppant vágtáival szinte bárkit maga mögé utasít, meg is kapja ezért a „Ló” fedőnevet.

A klasszis balszélső 1933. június 4. és 1934. december 26. között kilenc meccsen ölti magára a válogatott mezét és mind a kilenc találkozón legalább egy gólt szerez. A nemzeti tizenegy 1933 és 1937 között 30 mérkőzést játszik, Dobay István 28 találkozón a kezdőcsapat tagjaként fut ki a pályára. A román válogatottal részt vesz két világbajnoksági döntő tornán (1934 és 1938) és öt Balkán-bajnokságon (1932, 1933, 1934, 1935 és 1936). Az 1933 és az 1936 évi Balkán-bajnokság a román együttes győzelmével fejeződik be.

1941-42-ben a magyarországi Törekvés majd a Budapest SC játékosa. 1945-ben Medgyesre költözik, ahol a Kares játékosaként és edzőjeként tevékenykedik. A csapat Dobay irányításával feljut az A-osztályú bajnokságba. 1948 tavaszáig játszik, majd edzőként a következő csapatokkal foglalkozik:1948-1949: Konstancai CFR és Dezrobirea; 1950-1952: Marosvásárhelyi Locomotiva; 1953: Medgyesi Flacăra; 1954: Bukaresti Dinamo; 1955-1957: Bukaresti Steaua; 1958: Aradi UTA; 1959: Kolozsvári CFR.

Egészségi okok miatt 1960-ban befejezi edzői tevékenységét. Marosvásárhelyen telepedik le, ahol 1994-ben távozik az élők sorából.