Urbanológus, közíró, középiskolai tanár, iskolaigazgató, kutató, egyetemi tanár.
Aradon született, itt végzi a középiskolát. Egyetemi tanulmányait Budapesten, a párizsi Sorbonne-on végzi, francia nyelv és irodalom szakos tanár, a bölcsészet doktora. 1907-től a temesvári állami főreáliskola helyettes tanára, 1911-től rendes tanára, 1911-től pedig a munkásgimnázium igazgatója. Számos népszerűsítő előadást tart. Sokoldalú alkotó. Ezt már a saját kiadásában megjelent disszertációja (A természetérzékről a XVII. század francia irodalmában, Budapest, 1907) is tanúsítja. Külföldi utazásairól tárcákat, útleírásokat közöl vidéki lapokban. Egy költeményét a Kisfaludy Társaság a Bulyovszky-pályázat alkalmával dicséretben részesíti. 1911 nyarán nagy utazást tesz és tapasztalatait Útleírásokban és egy nagyobb (a Német városokról c.), a temesvári lapok hasábjain közölt tanulmánysorozatban összegzi.
Az I. világháború előtt kezdi el várostudományi tanulmányait, s ez irányú kutatásainak 1912-ben az urbanológia nevet adja; a kifejezést a külföldi szakirodalom is átveszi, kiegészítve urbanisztikával, vagyis a várostudomány technikai alkalmazásával. 1914-ben Temesváron jelenik meg a Temesvári Hírlapban majd külön kötetben is A városi múzeumok és a temesvári museum című tanulmánya. 1919-től a temesvári zsidó líceumban tanít, a tanintézet első igazgatója 1924-ig. Antal Márkkal, Fürst Oszkárral és Hegedűs Árpáddal közösen szerkeszti a Kolozsváron megjelenő Ifjú Kelet című zsidó ifjúsági folyóiratot.
Az 1920-as évektől kezdve érdeklődése még inkább az urbanisztika felé fordul. A világ elvárosiasodásának, a város és a háború viszonyának és a nagyvárosok fejlődésének problémái foglalkoztatják. Ilyen témájú cikkei, tanulmányai jelennek meg a Temesvári Hírlapban, a Világban, a Független Újságban, az Ifjú Keletben, a Kéziratban, az Új Keletben, a Huszadik Században és a Korunkban. Temesváron jelenik meg 1929-ben Temesvár revíziója c. kötete. 1932-es jelentős munkái a Temesvárt megjelenő A lakás fejlődése az utolsó 100 évben valamint a Brüsszelben közölt L’urbanisation du monde c. tanulmány. Behatóan tanulmányozza a föld alatti városépítés problémáját. Nemzetközi urbanisztikai kongresszusokon vesz részt 1934-ben Lyonban, 1937-ben Párizsban. Tagja több európai és amerikai szakmai egyesületnek, alelnöke az Urbanisták Világszövetségének. Az 1930-as évektől kezdve javasolja (többek között a genfi egyetem J.-J. Rousseau Pedagógiai Intézetének) szellemi olimpiászok rendezését. A II. világháború kitörését megelőző években kidolgozza egy nemzetközi és egy romániai városkutató intézet tervét.
Vejével, Gárdonyi István temesvári újságíróval közösen írt A D-terv című tudományos -fantasztikus regénye 1938-ban a pozsonyi Prager Könyvkiadó égisze alatt a temesvári Hunyadi Nyomda betűivel jelenik meg. 1946-ban adja ki két kötetes könyvét a Szovjetunióról. 1948-tól 1950-ig a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanít, s egyidejűleg a műegyetem urbanisztikai és városrendészeti tanszékének a tanára. 1958-ig a Román Akadémia kolozsvári kutatóintézetének könyvtárában dolgozik. Állami megrendelésre megírja Kolozsvár urbanisztikai történetét. Szaklapokban (az Urbanismul, a budapesti Városok lapja, a párizsi La Vie Urbaine, a stuttgarti Zirkel és a genfi Oeuvres hasábjain) öt nyelven mintegy félszáz tanulmányt közöl a várostudomány köréből. Beható alapossággal foglalkozik Bukarest, Temesvár és Kolozsvár urbanisztikai fejlődésének kérdéseivel. A Korunk, az Utunk, a Tribuna, a Contemporanul, a Viaţa economică megbecsült munkatársa. A városok általános osztályozásáról szóló feldolgozásai kéziratban maradtak, s könyvtárával, gyűjteményeivel, levelezésével együtt adományként az akadémia kolozsvári fiókjának könyvtárába kerültek. Élettörténetét és munkásságát tanítványa, a temesvári Bleyer György műépítész és építészettörténész írja meg (kéziratban a család tulajdonában).
Kolozsvárt éri a halál, itt temetik el.
