Színész, rendező.
Erőssége, megbecsült tagja annak a kiváló művészcsapatnak, amely Nagybányán, majd Szatmárnémetiben színházat teremt, illetve több mint negyedévszázadon át a temesvári magyar nyelvű színjátszás markáns egyénisége.
Alsósófalván születik 1931. október 26-án. Elemi iskoláit szülőfalujában végzi, majd a Székelyudvarhelyi Református Kollégium növendéke. Diákpajtása, Kányádi Sándor ösztönzésére jelentkezik felvételire 1949 őszén a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe. Kovács György, Delly Ferenc, Tessitori Nóra, Kőmíves Nagy Lajos, Senkálszky Endre, Tompa Miklós tanítványaként 1953-ban diplomázik, s 18 évfolyamtársával felkerekedve korábbi tanársegédjük, Harag György igazgató-rendező vezetésével Nagybányára megy, hogy ifjonti lelkesedésből meg a „fényes szellők” korszakának idealista szellemiségétől hajtva megalapítsák a bányaváros Állami Színházának magyar tagozatát. Vizsgaelőadásával, Borisz Gorbatov Apák ifjúsága című drámájának színpadi változatával mutatkozik be a festőtelepéről híres Zazar-parti város közönségének az összeforrott csapat. A Tompa Miklós és Harag György rendezte produkciójával a társulat a következő év, 1954 nyarán elhódítja a fiatal színészek első országos versenyének fődíját. Cseresnyés Gyula Fegyka figuráját kelti életre.
Nagybányán, majd 1957-től, amikor a társulat testületileg átköltözik Szatmárra, az önálló intézményként életre hívott Állami Magyar Színházba, Cseresnyés Gyula színészként kamatoztatja adottságait. A Liliomfi Uracsától és Kányai fogadósétól Az elveszett levél csalafinta, kiskeresetű rendőréig, Pristandáig sok szerepet játszik, emlékezetesen alakítja Balgát Vörösmarty Csongor és Tündéjében.
Szabó József, majd Harag György és Farkas István távozása, elszerződése után a szatmárnémeti színház jószerivel rendező nélkül marad. A hiány pótlására a dramaturg Kovács Ferenc, valamint a színész Cseresnyés Gyula vállalkozik, aki elsőként Dorel Dorian Ha egyszer megkérdeznek című színművét varázsolja hatásos előadássá. 1961-től évente 2-3 darab próbáit irányítja. Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című Cseresnyés Gyula rendezte drámájának 1963 márciusában tapsolt a szatmárnémeti közönség. Az egyetemes drámairodalomból Gorkij Kispolgárok, Machiavelli Mandragóra, Marin Drzič Dundo Maroje, G. B. Shaw Sosem lehet tudni című színművei gazdagítják a színház valamint a rendező Cseresnyés Gyula repertoárját. Ősbemutatóként viszi színre, a szerzőkkel szorosan és eredményesen együttműködve Földes Mária A hetedik, az áruló és Páskándi Géza Külső zajok című darabjait. Ez volt a Szatmárhegyen született, későbbi sikeres költő és drámaíró első színházi megjelenése.
Cseresnyés Gyula 1969 őszén Temesvárra szerződik. Németh László Villámfénynél című darabjának színpadra állításával mutatkozik itt be. Rendezőként célirányosan szorgalmazza és előszeretettel vállalja a magyar drámairodalom klasszikus és újabb kori alkotásainak műsorba iktatását. Irányításával kelnek életre a temesvári színház deszkáin Kisfaludy Károly, Csiky Gergely, Tamási Áron, Barta Lajos, Tomcsa Sándor drámái, vígjátékai. A rivaldák fényébe emeli ugyanakkor a kortárs romániai magyar drámaírók – Sütő András, Csávossy György, Csiki László, Kocsis István – szövegeit. A temesvári játékszín emblematikus előadásává veretesül Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című naplóregénye dramatizált változatának Cseresnyés Gyula rendezte színpadi olvasata, ebben író-narrátorként Fábián Ferenc (1979-ben) utolsó szerepét játssza. A Temesvári Állami Magyar Színház annaleseiben kiemelt helyet foglalnak el ugyanakkor Shakespeare II. Richard és Vízkereszt, Csehov Ványa bácsi, Osztrovszkij Vihar, Hasek-Burian Svejk, a derék katona, Mrozek Emigránsok című darabjainak Cseresnyés Gyula rendezte előadásai.
Három éven át irányítja a Temesvári Diákművelődési Ház Thália Stúdiójának magyar nyelvű együttesét, amellyel ősbemutatókként viszi színre pályakezdő romániai magyar drámaíróknak a hivatásos színtársulatok által mellőzött, nem játszott darabjait. Eseményszámba menő premierek születnek.
Cseresnyés Gyula egészsége korán megrendül, három szívműtéten esik át. 1984-ben betegnyugdíjba kényszerül. A rendszerváltozást követően elvállalja Kányádi Sándor Kétszemélyes tragédia című darabjának, majd Karinthy Frigyes A nagy ékszerész című vígjátékának megrendezését.
1995. április 17-én veszi át a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előcsarnokában a munkásságát, életpályáját elismerő kitüntetést, a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjét. Váratlan rosszullét következtében a székelyudvarhelyi kórházban hunyja le örökre a szemét 1995. augusztus 21-én. Szülőfalujában, Alsósófalván helyezik örök nyugalomra.
Színészi-rendezői pályáján egyéniségét, magatartását és művészetét – miként egykori tanítványaihoz intézett, sokszor idézett levelében Tessitori Nóra Cseresnyés Gyulát jellemezte – mindenkor „kedves elevenség” és „meleg optimista derű” hatotta át és hevítette.