Zenekritikus, karnagy, zenetörténész, tanár, szerkesztő.
Temesvárt született, egész élete és munkássága a városhoz köti. Szülővárosában a polgári iskolába jár, amelynek igazgatója az a Gokler Antal, aki a temesvári Magyar Dalárda művészeti vezetőjeként, illetve a romániai Magyar Dalosszövetség főkarnagyaként a kor meghatározó zenei egyénisége. Zenei tanulmányait lényegében nagybátyja, Járosy Dezső zeneakadémiai tanár, a kor legnevesebb temesvári zenésze irányítja. Már iskolás korában megmutatkozik sokoldalúsága. Tehetséges hegedűs, 15 évesen a temesvári Dóm Járosy irányította zenekarában játszik. De írással is korán jelentkezik, középiskolásként jelenik meg első cikke a Temesvári Újságban. Iskolásként tagja a Philharmonia kórusnak. Alig 16 éves, amikor katolikus ifjúsági egyletet szervez, és a zene iránti elkötelezett fiatal Erkel Ferenc után nevezi el. Egész életét a zene, a dóm és az újságírás meg szerkesztés hármasa határozza meg.
Braun középiskolai tanulmányai után előbb kereskedelmi céget vezet, majd 1923-tól bankhivatalnok. Ez számára megélhetési forrás, ugyanis célja a zene, a kultúra szolgálata. 1924-től a székesegyház másod-, 1930-tól haláláig főkarnagya. 1925-ben olaszországi zenei tanulmányúton jár. Folytatja a Járosy által elindított egyházzenei koncertek sorozatát – vagyis egyházi zene gyöngyszemeit nem csupán a szentmisék keretében, hanem külön koncertek kertében is, az érdeklődők számára hozzáférhetővé teszi. Az egyházzenei koncertek fontosságát és népszerűségét is jelzi, hogy ezek sora meghaladta a 100-at. Karnagyi tevékenységének 25. évfordulóját külön koncerttel ünneplik meg (1939), ez alkalommal felidézik, hogy az egyházi zene igazi értékeit viszi a zenekedvelők elé, kezdve a híres előd, Franz Limmer munkáival és el egészen a jeles kortárs, Pogatschnigg Guidó szerzeményeiig. Csak a kórussal egyetlen év alatt 79 zeneszerző 356 művét szólaltatja meg. Az „énekes imádság” jegyében tanítja a temesvári piarista főgimnázium diákjainak a zenét, a gimnázium általa vezetett kórusa rendkívüli teljesítményre képes.
Egész életében vonzódik a kórusokhoz. A Philharmonia kórusnak előbb tagja, később másodkarvezetője majd alelnöke is. Vezetőségi tagja a Magyar Dalárda egyesületnek. 1928-ban a Temesvári Dalkör karmesterévé választják, amelyet élete végéig vezet. Kezdeményezésére a kórus az évi két koncertje mellett havonta családi estélyek keretében lép fel. Kórusának tagjai szigorú, pontos, kritikus karvezetőként tartják számon, aki képes amatőr énekesekkel is hivatásosoktól elvárható művészi teljesítményt elérni.
Első szerkesztői feladatait szintén Járosytól kapja, akinek segít a nagybátyja által vezetett szaklapok – Zenei Szemle, Banater Musikzeitung – anyagainak nyomdai előkészítésében. A zenei publicisztika műfajával e szerkesztési gyakorlat során ismerkedik. A Temesvári Újság 1920-as megszűnése után lesz a Temesvári Hírlap munkatársa, zenekritikusa. Itt is nagybátyja a mentora, aki a lap ismert és elismert zenekritikusa. Mind a lapnál, mind pedig a székesegyházi zenei vezetői megbízatás terén akkor lép előre, amikor Járosyt betegsége félreállítja. Első jelentős munkája a Járosy Dezső élete és működése (Temesvár, 1932) c. kis kötet, amelyben a nagy elődnek állít méltó emléket. A Temesvári Hírlapnál nemcsak átveszi a vezető nélkül maradt zenei rovatot, de felelősséget vállal az egész lap szerkesztésében is (1923). Első zenetörténeti írásai székesegyházi karnagy-elődeinek (Franz Limmer, Wilhelm F. Speer, Joseph Kratochwill) portréi. Hatalmas sajtótörténeti kutatómunkával feltárja Temesvár zenetörténeti múltját. A kötet (Bánsági rapszódia – Történeti képek a Bánság zenei és színpadi múltjából, Temesvár, 1937) máig kikerülhetetlen forrásmunkája a Temesvár zenei múltját kutatóknak. A munka második kötetét már nem volt ideje befejezni – gyilkos betegsége megakadályozta ebben. A kézirat, kívánságára, vele együtt került a sírba.
Belső munkatársa a Képes Futárnak, tanulmányait, cikkeit, kritikáit az Esti Lloyd, Friss Újság, Komédia, Katolikus Egyházi Zeneközlöny, Színházi Újság közli. Megírja a Temesvári Dalkör ötvenéves, a Temesvári Filharmónia hatvanéves történetét. Tagja majd főtitkára az Arany János Irodalmi Társaságnak.
A temesvár-erzsébetvárosi sírkertben helyezik örök nyugalomra. A temesvári zenészvilág jelesei szinte azonnal kéréssel fordulnak a püspökhöz, tegye lehetővé emléktábla elhelyezését a Dóm kórusán. A latin nyelvű tábla a Temesvári Dalkör ajándékaként került kihelyezésre.
