Drámaíró, műfordító, színiakadémiai tanár, akadémikus.

Az Arad vármegyei Pankotán született, megyei főorvos édesapját korán elveszti, édesanyja neveli. Középiskolába Aradon jár, már itt kitűnik az irodalom és a költészet iránti érdeklődésével, első versei diákkorában jelennek meg. 1859-től a temesvári, majd a pesti központi római katolikus papi szeminárium növendéke. Temesvárott a kivételes szorgalmú és tehetségű hallgatók sorába tartozik. Itt kezd drámaköltészettel foglalkozni. A növendékpapság Munkálataiban jelent meg első dolgozata, Csajághy Sándor püspök életrajza. A budapesti papnevelőből püspöki rendelettel Temesvárra hívják, itt 1864 végén iktató a püspöki hivatalban. Pappá szentelését (1865) követően a bécsi Augustineumban folytatja teológiai tanulmányait, 1868-ban doktorál. Nyolc idegen nyelvet sajátít el, széleskörű jogtudományi és világirodalmi műveltségre tesz szert.

Visszakerül egyházmegyéjébe, közel egyéves tornyai káplánkodás után, az 1869-70-es tanévre a temesvári római katolikus főgimnázium tanárává nevezik ki, majd 1878-ig Csanád egyházmegye papnevelő-intézetében tanít egyházjogot és -történetet. Közben az Egyházi Közlöny című lapot szerkeszti, megírja Egyházi jogtan című értekezését és sajtó alá rendezi Csajághy Sándor püspök összegyűjtött írásainak három kötetét. Szentszéki ügyészként is dolgozik, behatóan megismeri a válóperes családok életét, problémáit.

Színikritikákat és más jellegű írásokat közölt a Temesi Lapok hasábjain. Első elbeszéléskötete, Az életből 1872-ben jelenik meg álnéven. Az írói világot Jóslat című színművével lepi meg, amellyel 1875-ben a Magyar Tudományos Akadémia Teleki-pályadíját nyeri meg. A vígjátékot 1875-ben a budapesti Nemzeti Színház mutatja be, majd a temesvári színtársulat is műsorára tűzi. Két évvel később, 1877-ben fejezi be Janus című színművét. Ezzel a darabjával is elnyeri az MTA Teleki-díját. Ezt újabb díj követi: az Ellenállhatatlan c. vígjátékért, 1878-ban a Karátsonyi-díjat nyeri el és ugyanazon évben a darabot bemutatja a Nemzeti Színház.

1878-ban Budapestre költözik és minden idejét és energiáját az irodalomnak szenteli. Egyházi elöljáróival komoly ellentétbe kerül, amikor 1879-ben fél évre Párizsba utazik, ahol a szó szoros értelmében éjjel-nappal a színházi életet tanulmányozza. Hazatérése után, 1880-ban kilép az egyházi rendből, áttér a lutheránus hitre és a következő esztendőben megházasodik. Közéleti szerepvállalásai sokasodnak: a budapesti Nemzeti Színház dramaturgja, a színiakadémia tanára, a Kisfaludy Társaság másodtitkára. Az MTA 1879-ben választja levelező tagjává.

Pályakezdő darabjaival az újromantikus irányt követi, első nagy hatású realista társadalmi drámáját 1880. január 23-án adják elő Proletárok címmel (1945 után Ingyenélők címen kerül színpadra). A kitűnően megírt színmű új korszakot nyit a magyar drámairodalom történetében. Ettől a fergeteges sikertől kezdve Csiky Gergely a budapesti Nemzeti Színház legtöbbet játszott szerzője. Ír tragédiákat (Spartacus, 1886), társadalmi színműveket (Cifra

nyomorúság, 1881; Stomfay család, 1882); vígjátékokat (Mukányi, 1881; A nagyratermett, 1890; A nagymama, 1891); bohózatokat (A kaviár, 1882; Buborékok, 1884). Sikerei tetőfokán felkapott, népszerű „darabgyáros”. Regényei, főleg Az Atlas család (1889) és a Sisyphus munkája (1892) a kritikai realizmus figyelemre méltó alkotásai. Magyarra fordította Szophoklész, Plautus műveit.

A magyar vígjátékírás klasszikusa 1891. november 19.-én Budapesten hunyja le örökre a szemét. Életéről és irodalmi munkásságáról azelső átfogó, kétkötetes monográfiát Janovics Jenő kolozsvári színigazgató írja és jelenteti meg 1900-ban illetve 1902-ben.

Temesváron a magyar színház, Aradon a magyar tannyelvű középiskola viseli a nevét.