Matematikus, egyetemi tanár.
Az udvarhelyszéki Farkaslakán született 1944. június 20-án. Édesapja, Rendi Árpád földműves, édesanyja, Bó Irén háztartásbeli. Nagyajtán (Háromszék) éltek, szülei harmadik és egyben utolsó gyerekeként itt nő fel. Az általános iskolát is itt végzi, a középiskolát pedig Baróton (1957–1961), az akkori frissen megalakult iskolában. Érettségi után matematika-tanári oklevelet szerez a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen (1961–1966).
A Temesvári Műszaki Egyetemre helyezik ki, karrierje egyetemi tanársegédként kezdődik. 1970-ig a Villamosmérnöki, valamint a Vegyészmérnöki karokon oktat. Doktori tanulmányait 1969-1972 között végzi ugyancsak a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, vezetője Gheorghe Pic egyetemi tanár. Az akkori időkben szokatlanul fiatalon, 28 évesen szerez doktori címet nagyon kemény, céltudatos, nap mint nap reggeltől estig tartó munkával. Oktatói tevékenységét megszakítva, 1970-1975 között a Román Akadémia temesvári fiókjánál dolgozik tudományos kutatóként. Ebben az időszakban két külföldi szakképzésen vesz részt: Varsóban, a Stefan Banach Nemzetközi Matematikai Központban (1974, 3 hónap), és Moszkvában, a Lomonoszov Egyetemen. Versenyvizsgával tér vissza a Temesvári Műszaki Egyetemre 1975-ben, egyetemi adjunktusként az Építőmérnöki karon oktat, majd 1990-től egyetemi docens és 1992-től egyetemi tanár, ekkor már a Gépészmérnöki karon vannak az órái. Jó kedélyű, az egyetemi hallgatókkal kellemes viszonyban lévő oktató, ugyanakkor a kirótt feladatokat és az osztályzást illetően szigorú.
Vendégprofesszorként tart előadásokat a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1993-tól hirtelen bekövetkező haláláig.
Vallomása szerint matematikusi pályájának elindítója Eigel Ernő, a baróti középiskola fiatalon (25 évesen) kinevezett igazgatója volt, akire mindig nagy szeretettel emlékezik. (Eigel Ernő 1961-től Csíkszeredában tanít, ahol a matematika oktatását országos hírűvé fejlesztette az 1990-től Márton Áronnak nevezett gimnáziumban). Ő hozta be Nagyajtáról az ígéretes falusi gyereket. Két évig tanította, nagyon hamar kiderült matematikusi tehetsége, és ezért gyámolította is minden tőle telhető módon, ösztöndíjat biztosítva számára a középiskolai évek alatt, hogy a bentlakásban maradhasson. Mértani térlátásával ott, akkor a legjobb volt. A mértan maradt később is kedvenc kutatási területe; differenciális és analitikus mértan, doktori disszertációja a topológiával kapcsolatos. De nem volt idegen tőle az absztrakt algebra sem. Több mint 20 megjelent könyvnek és több mint 90 megjelent szakdolgozatnak szerzője, illetve társszerzője.
1990 után a temesvári egyetemi világ civil összefogást hirdető szervezetének, az Egyetemi Szolidaritásnak alapító tagja. Ebből a szervezetből alakul ki a Polgári Szövetség, az a képviseleti forma, amelynek komoly szerepe volt a 90-es évek politikai életében. Ugyanakkor a romániai magyar tannyelvű felsőoktatás ügyét képviselő, Kolozsváron megalakult Bolyai Társaság temesvári tagozatának lelkes szervezője. Gyümölcsöző közösségi tevékenységet folytatott, mint református egyházközségi főgondnok Temesváron (1991-1993).
Temesvárt, 1996. június 11-én ragadja el a halál. Sírja a temesvár-erzsébetvárosi temetőben található.
