Károly Róbert, I. Károly – Magyarország királya, a magyar Anjou-ház alapítója.
A magyarságot felemelő, új és erős szövetségi rendszerbe helyező, az országot pénzügyi reformjaival gazdaságilag is fellendítő, erőskezű és sikeres uralkodó – annak ellenére, hogy uralkodásának kezdetét belső csatározások nehezítik meg.
Károly Róbert V. István Árpád-házi magyar király dédunokája. 1300-ban mint ellenkirály lép fel, s 1301-ben, III. András halála után, Gergely érsek Esztergomban megkoronázza. Hamarosan menekülni kényszerült, a nemesek nagy része nem fogadja el, mivel Vencelnek, a cseh trónörökösnek ajánlják fel a koronát. 1303-ban, miután Károly Róbert híveket gyűjt, német és osztrák segítséggel megostromolja a király székhelyét, Budát. 1307. október 10-én Károly Róbertet a rákosi országgyűlés királlyá választja. Az új király hatalma még nagyon gyenge, az oligarchák nagy része ugyanis nem tesz neki hűségesküt. 1309. június 15-én, Budán királlyá koronázza Tamás esztergomi érsek, de mivel a Szent Korona még mindig az erdélyi vajda kezében volt, csak alkalmi koronát használhatott, több hagyományt is megsértve. A királyt 1310. augusztus 20-án ismét megkoronázták, ezúttal minden előírást betartva: vagyis az esztergomi érsek tette a fejére Székesfehérváron a magyar Szent Koronát. A történelemtudomány az 1308-as királyválasztó országgyűlés nyomán megejtett koronázás évét tartja uralkodása kezdetének, de ténylegesen csak a harmadik koronázást követően, 1310 és 1342 között uralkodik.
Születésekor (Nápoly, 1288) a Caroberto nevet kapja – amely név nem a Károly és a Róbert összetétele –, Anjou Martell Károly és Habsburg Klemencia elsőszülött gyermekeként. Nyugati és északi politikájával igyekszik olyan szövetségi rendszert kialakítani, amellyel ellensúlyozza a Német-Római Császárság nagyhatalmi helyzetét és gazdaságilag is kedvezőbb helyzetbe hozza Magyarországot. A „honor rendszer” kiépítésével, a királyi jogon szerzett jövedelmekre alapozva reformokat hajt végre, amivel jelentősen megnöveli a kincstár bevételeit. Uralkodásának második felében jelentős, a török dúlás miatt csak nyomaiban fennmaradt gótikus építkezéseket folytat, mint például a visegrádi királyi palota, a soproni ferences kolostor káptalanterme és a diósgyőri vár átépítése.
Károly Róbert korában jelentősen megerősödik a Magyarországon már addig is létező lovagi kultúra. Ezen folyamat kimagasló eseménye, amikor 1326-ban Visegrádon I. Károly király megalapítja a Szent György Lovagrendet, mely nemzetközileg is az első világi lovagrend, mivel ezt megelőzően kizárólag csak egyházi alapítású rendek léteztek. Egyes kutatók szerint a lovagrend már három évvel hivatalos bejegyzése előtt létezik – tehát még a király temesvári regnálása idején szerveződik –, és akkor a lovagok fő feladata az uralkodó és udvarának védelme. Később rájuk bízzák a Szent Korona őrizetét, miközben továbbra is ellátják a király védelmét, egyre több világi és egyházi szolgálatot látnak el, fokozatosan a gyöngék, a szegények és az elesettek támogatása válik egyik fontos feladatukká. A Szent György Lovagrend jogi státusza soha nem szűnik meg, alkotmányát 1990-ben a huszadik század szellemében és követelményeinek megfelelően felújítják, és azóta a hagyományápolás, oktatás, lelki gondozás, adományok és segélyek gyűjtése terén fejti ki tevékenységét.
Első felesége Halicsi Mária, I. Leó halicsi király lánya volt, akit a forrásokban sokszor összekevertek második feleségével. Második felesége a házasságkötéskor körülbelül 16 éves Piast Mária, II. Kázmér, a sziléziai Beuten hercege lánya lett. 1318-ban második felesége meghal Temesvárott. Ebből a házasságából fiú nem született, lánya egy, vagy kettő, de a források nem biztosak. Harmadikként 1318 vége felé Károly szövetségesének, János cseh királynak a testvérét, az akkor körülbelül 13 esztendős Luxemburgi Beatrixot vezette oltárhoz, aki azonban egy év múlva, 1319 végén szintén elhunyt gyermekszülésben, újszülött gyermekével együtt. Károlyt első három házassága trónörökös nélkül hagyta, és ez gyorsan újabb házasságra ösztökélte. Negyedikként 1320-ban Budán feleségül vette a I. Ulászló lengyel király lányát, a házasságkötéskor körülbelül 15 éves Lokietek Erzsébetet. Ebből a házasságából több gyermeke született, 1326-ban Lajos, királyként Nagy Lajos, akinek jogalapja volt a lengyel trón megszerzésére.
Temesvár valószínűleg még sokáig egyszerű földvár marad, ha a 14. század eleji dinasztiaváltás és az azt követő trónviszály be nem következik. A megbuktatására törekvő pártos mozgalmak miatt Károly Róbert élete az ország belsejében szüntelen veszélynek volt kitéve, ezért Temesvárra teszi át királyi székhelyét. Három nagy folyótól és Erdély bérceitől védetten, az erősség igen alkalmas mind a támadó, mind a védő harcokra. A kor szokása és a királyi méltóság azonban megköveteli a földvárról a kőből falazott várra való fokozatos áttérést, illetve hogy a fejedelmi lak elválasztva legyen az erődítményektől. Alkalmas térségnek ez utóbbi számára – a török hódoltság után is – a Sziget névre hallgató terület bizonyul, melyen számos átépítés meg alakítgatás után még ma is kastélyépület áll, helyet adva a város legjelentősebb múzeumának.
Károly Róbert 1342. július 16-án hunyt el. Fiát, Lajost öt nappal később koronázták királlyá, akire erős országot hagy.
Emlékét Temesvárott nem ápolják.
