Jogász, újságíró, főispán, gyárigazgató.

Kolozsvárott született, Jakobi Áron és Túri Fanny fiaként. Elemibe illetve 1891-99 között gimnáziumba szülővárosában jár, majd 1899-1904 között jog- és államtudományt hallgat a kolozsvári egyetemen. 1904-ben doktorál s leteszi az ügyvédi vizsgát. Fiatal jogászként hírlapírással foglalkozik, munkatársa a kolozsvári Újság és Magyar Polgár című lapoknak, 1904-től pedig a Kolozsvári Hírlap felelős szerkesztője. 1906 májusa és 1908. augusztus 8. között pedig a Kolozsvári Friss Újság belső munkatársa. 1908-13 között a Kolozsvári Kerületi Munkásbiztosító Pénztár igazgatói tisztét tölti be. Kolozsváron részt vesz a Kereskedelmi Csarnok alapításában. 1913-tól 1918-ig, az őszirózsás forradalom kitöréséig a Temesvári Munkásbiztosító igazgatója.

Az I. világháború alatt katona, s több kitüntetést szerez. Elnöke a Jászi Oszkár vezette Polgári Radikális Párt bánsági szervezetének és számos gazdasági, kereskedelmi és ipari egyesületnek, valamint társadalmi és szociális társaságnak a vezetőségi tagja. 1918. november 21-én a Károlyi-kormány Temesvár törvényhatósági joggal felruházott szabad királyi város főispán-kormánybiztosává nevezi ki. Hivatalát 1919. február 20-ig tölti be, amikor a Bánságot megszállva tartó szerb hatóságok elmozdítják állásából. A francia intervenciós hadsereg azonban védelmébe veszi, és Dupuy őrnagy katonai fedezettel Aradra kísérteti át, ahol hosszabb ideig barátságos internáltságban tartják. Jakobi 1919 áprilisának végén visszatér Temesvárra, itt mivel úgymond „a budapesti szovjetkormány utasítása értelmében a bolsevizmust kezdte terjeszteni”, a szerbek május 6-án letartóztatják, és augusztus 1-ig Szemendriában fogva tartják. Négy hónapos fogság után engedik szabadon, majd Szegedre megy, ahol 1920-ig tartózkodik.

Temesvárra visszatérve ismét átveszi a Munkásbiztosító Pénztár vezetését, majd kerületi főigazgatóvá léptetik elő. Jelentős érdemeket szerez az anya- és csecsemővédelem előmozdításában, valamint a TBC-rendelő létesítésében. Számos más szociális intézmény alapítását kezdeményezi és támogatja.

1923-ban a Turul Cipőgyár szolgálatába lép. 1926-ban az 1903-ban alapított hatalmas cipőgyár ügyvezető igazgatójává nevezik ki. Az iparvállalatot 1928-ban Románia legnagyobb cipőgyáraként tartják számon, s Európában is az elsők közé tartozik. A korabeli sajtó Jakobi Kálmán bűnéül rója fel, hogy a cég önállóságát feladva 1930-ben a temesvári gyárat fuzionáltatja a kolozsvári Renner Testvérek és Társai Rt. Dermata Bőrgyárával, s az épületek egy részét pedig albérletbe adja a Dura Csillár- és Elemgyárnak. Eltűnik a Turul márkanév, s a gyár felveszi az Első Bánáti Cipőgyár Rt. nevet.

Jakobi Kálmán élénk szakirodalmi munkásságot is kifejt. Szociálpolitikai szakcikkei a Munkásügyi Szemle és a Szociálpolitikai Szemle című folyóiratokban valamint a temesvári napilapokban jelennek meg.

Temesvárt éri a halál.