Gyár- és banktulajdonos, tiszteletbeli konzul, mecénás.
Amerikai típusú önépítkező ember volt, aki a legegyszerűbb sorsból jutott a társadalmi csúcsokra. Felmenőinek családi neve Silberstein. Temesvárt született. Apja szűcs, aki nem tudja fiát taníttatni, ezért csak három osztályt végez a temesvári reáliskolában, majd inas a Metz S. Utódai üzletben, később a Clerc angol cérnagyár utazója. Ugyanakkor munkatársa temesvári és budapesti német nyelvű újságoknak és élclapoknak. Ifjúkorában írott novellái két kötetben (Hell und Dunkel, Mädchenschicksale, Temesvár, 1887) jelennek meg.
Első komoly vállalkozása az Első Temesvári Gyufa-, Kocsikenőcs és Vegytechnikai Gyár Rt. (1894), amely elsőként kezdi el Magyarországon a svédgyújtók nagyipari gyártását, és jelentős mértékben sikerül visszaszorítania az osztrák behozatalt. A vállalat magyar az iparpártolási mozgalom keretében kölcsönösen előnyös együttműködést épít ki az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel (EMKE), amely 1898-ban elhatározta, hogy hozzájárul a temesvári gyár termékének népszerűsítéséhez, és elkezdődik az EMKE-gyufa illetve az EMKE-gyújtó sorozatgyártása. Szana Zsigmond igazgató elégedetten nyilatkozza, hogy 400 munkásuk az EMKE-felhívás kibocsátását követően már nem 4, hanem 20 millió doboz gyufát gyárt és forgalmaz évente. A profit 5%-át a gyár az EMKE számlájára utalja át, a közművelődési élet támogatására.
1906-ban megválik a gyújtógyártól, és a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársasággal társulva megalapítja a Temesvári Bank és Kereskedelmi Rt.-ot, amely ipari létesítmények alapításával és befektetési érdekeltségeivel meghatározó szerepet játszik a Délvidék gazdasági életének élénkítésében. A bank a XX. század első évtizedeiben Délmagyarország, Trianon után pedig Erdély és a Bánság legjelentősebb pénzintézete. Vezérigazgatóként a részvénytársaság érdekkörébe von kezdetben 24, majd 46 iparvállalatot, tevékeny részt vállal azok rekonstrukciójában, korszerűsítésében, fejlesztésében, gazdaságossá tételében. Érdekeltségébe tartozott többek között a Temesvári Első Szeszégető és Finomító Rt., a Temesvári Polgári Serfőzde Rt., az Első Délmagyarországi Gőzcukorka- és Csokoládégyár Rt., a Budapesti Tégla- és Mészégetőgyár Rt., a Budavidéki Gőztégla- és Tetőcserépgyár Rt., a Buziási Fürdő- és Szénsavgyárvállalat,
a Dráva Gyújtógyár Rt. stb.
Szana Zsigmondot 1908-ban elnökévé választja a Bánáti Gyárosok Szövetsége, amelynek évi közgyűlésein Magyarország, később Románia ipari és pénzügyi helyzetét elemzi, a beszédeket az éves jelentések füzeteiben megjelentetik. Az általa vezérigazgatóként vezetett Temesvári Bank és Kereskedelmi Rt., amelyet a köznyelv egyszerűen Szana-banknak nevez, 1913-ban a temesvári Szent György téren, a papnevelő-intézet lebontott épületének helyén, négy utca által határolta impozáns székházat és bérpalotát épít.
Magyarország kereskedelemi minisztere 1910-ben a Magyar Királyi Statisztikai Hivatal értékmegállapító bizottságának tagjává nevezi ki, kereskedelmi tanácsosi címmel. Alelnöke a Gyáriparosok Országos Szövetsége temesvári fiókjának.
Több cikkét, közgazdasági tanulmányát közlik napilapok és folyóiratok: a Südungarische Reform, a Magyarország, a Budapesti Hírlap. Budapesten jelennek meg Az ipari záloglevelekről és A háború kihatása a pénz lényegére c. brosúrái.
A két világháború közötti évtizedekben Anglia tiszteletbeli temesvári királyi konzuljává nevezik ki. Anyagilag bőkezűen támogatja a magyar egyesületeket és tanintézeteket. Egyik társelnöke a temesvári Magyar Ház Rt.-nek, és hathatós segítséget nyújt az adományok gyűjtésének megszervezésében és lebonyolításában. Mecénásként a bankja érdekkörébe tartozó vállalatok útján negyedmilliót meghaladó részvényt jegyeztet a temesvári Magyar Házra. Kisebbségi maradt akkor is, amikor a román gazdasági életben ez hátránynak számított. Elnöke a Zenebarátok Egyesületének, éves közgyűlésein mondott köszöntői (közli a Temesvári Hírlap) a zeneszeretet mellett a zenei ismereteknek is a gondolatokat ébresztő lenyomatai.
Szana Zsigmond amerikai üzleti útján szívszélhűdésben hal meg. Holttestét hazaszállítják és a temesvári zsidó temetőben helyezik örök nyugalomra. Temetésekor hatalmas összeget (100.000 lejt) osztanak szét Temesvár szegényei között. Ruskicai márványból emelt síremlékét a neves magyar szobrászművész, Meggyesi Ferenc tervezi.
