Virágkertész, szakíró, szerkesztő.
Kemény, céltudatos munkával éri el, hogy virágkertészként Európa-szerte ismerjék. Jelentős tevékenységet folytat kertészeti szakíróként, szerkesztőként felismeri, hogy termékeit csak egy széles hozzáértő társadalmi réteg becsülheti igazán. Temesvár magyar Erfurtként való emlegetése a Niemetz, Agátsy és Mühle cégek virágtermesztő munkájának volt köszönhető.
Csehországban, Kulm-Chlumec-ben született. Iskolai tanulmányait Teplitz-Schönauban (ma Teplice, Csehország) végzi. Fia, Árpád elbeszélése szerint katonaként került Temesvárra és jó kertész lévén, Temesvár katonai parancsnokának, Scudier tábornoknak a kertjét tartotta rendben. Katonáskodása végén bérli első kis parcelláját. 1866-ban Bégaszentgyörgyön (ma Žitište, Vajdaság) tevékenykedik, és 1867-ben a temesvári Niemetz cégnél alkalmazott. Itt nagyszerűen tudja gyümölcsöztetni Cseh- és Németországban szerzett kertészeti ismereteit. Hamarosan Franz Wenzel Niemetz munkatársa, a cég társtulajdonosa, majd a tulajdonos veje, a Niemetz Jozefinnel 1869-ben kötött házasság révén. A ma Németországban élő dédunokája, dr. Clara Liselotte Basica-Mühle orvos, 1995-ben jelentős adománnyal – családi vonatkozású emléktárgyak, kitüntetések – gazdagítja a temesvári Bánsági Múzeumot, ebben egy Ferenczy József által 1891 körül készített festmény is található. Jól szabott, de egyszerű polgári öltözetben elegáns, vékony vonalú, ápolt, őszülő szakállú, idősebb férfiként ábrázolta Mühle Vilmost.
A Mühle név 1876 után válik fogalommá, miután megnyitja, majd csakhamar híressé teszi temesvár-erzsébetvárosi üzletét és kertészetét. Rózsaültetvénye a Telekház-tértől (ma Bălcescu) délre, a Püspök-út (ma Mihai Viteazul) mentén helyezkedik el, innen látja el virágokkal Délkelet-Európát, de Budapestet és Bécset is (császári és királyi udvari szállító). Ugyanebben az évben üzletet vesz a belvárosi Rezső-utcában (ma Alba Iulia utca, az épületben ma a Virágos ház / Casa cu flori nevű vendéglő üzemel). Szegeden is fiókvállalatot nyit. Különleges fogadásokhoz, például Ferenc József látogatásakor, az ő virágkompozíciói díszítik a megyeháza, illetve városháza ünnepi asztalait. Virágdíszítését, színházi megnyitó alkalmával Jókai Mór is megcsodálta 1885. október 2-án. Számos kiállításon vesz részt, illetve rendez (őszirózsák). A megvásárolt termékek mellé nyomtatott kertészeti útmutatót kínál.
Szerkesztői, kiadói tevékenységéhez tartozik az 1887 őszén Pécsett elindított kertészeti szakfolyóirat a Rózsa Újság, ebben szakcikkeket publikál. A lap 1893 szeptemberétől 1896-ig (IX. évfolyam) Temesváron jelenik meg, a német nyelvű Rosen Zeitunggal párhuzamosan (Uhrmann Henrik nyomdájában). Évenként hat füzet, mindegyik egy lapnyi műmelléklettel, mely egy vagy több rózsafajt
színes nyomásban tüntet fel.
1888-ban megválasztják az 1891. évi, Temesváron rendezendő dél-magyarországi gazdasági és iparkiállítás végrehajtóbizottsága elnökének, és olyan magas szinten végzi vállalt feladatát, hogy kivívja Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter elragadtatását és a kiállítás külső kiképzése a koronás arany Érdemkereszt tulajdonosává teszi.
Érdemes felsorolni közéleti tisztségeit: Temesvár szabad királyi város törvényhatósági bizottságának tagja, az Erzsébetvárosi Társaskör és az Erzsébetvárosi Takarékpénztár megalapítója, az erzsébetvárosi római katolikus templom építőbizottságának tagja (az épülő templom számára saját tulajdonú telket ajánl fel). Vezetője annak a bizottságnak, amelyik javasolja a temesvári Majorok külső kerület Erzsébetvárosra való átnevezését.
Publikációi: Ratschläge (Tanácsok – Temesvár, 1903); Mühle´s Ratgeber für Gartenbau (Mühle tanácsadója kerti épületekhez – Temesvár, 1904); Mühle Vilmos tanácsadója a kertművelésben (Temesvár, 1905); Mühle´s Herbstkulturen (Mühle őszi termesztései – Temesvár, 1906); Mühle´s Rosengarten (Mühle rózsakertje – Temesvár, 1907); Mühle´s Staudengarten (Mühle bokros kertje – Temesvár, 1908).
A túlfeszített munka következményeként 1907 októberében szívszélhűdés éri, jobboldala megbénul. Az 1912-1919 között elkészült templomot már nem láthatja, 1908. szeptember 15-én hunyt el, Korona-utcai (ma Independenţei) házából az erzsébetvárosi temetőbe temetik. Tiszteletére, a templom melletti utcát Mühle Vilmos utcának nevezik el, sajnos már rég nem viseli ezt a nevet (ma 1
Decembrie).
