Újságíró, elbeszélő, dramaturg.

Budapesten született, itt érettségizik 1919-ben, 1922-ben színészdiplomát szerez az Országos Színművészeti Főiskolán, majd Berlinben színházi rendezést tanul. Rövid ideig az UFA-filmgyárban segédrendező.

Beutazza Európa jelentős városait, részt vesz egy északi-sarki expedícióban és egy nagyobb szabású afrikai utazáson is. 1922-től hírlapírással is foglalkozik: magyar, angol és amerikai sajtóvállalatok munkatársa. Újságcikkek, tudósítások és interjúk mellett novellákat, humoreszkeket, elbeszéléseket ír, továbbá regények szerzője, és dramatizál is regényeket. Írásaiban, magatartásában Gaál Gábor szerint „ízig-vérig kulturált és urbánus léleknek…” mutatkozik meg.

Pár éves olaszországi tartózkodás után, 1927-től a Temesvári Hírlap belső munkatársává szegődik, majd az Aradi Közlöny, Brassói Lapok, Nagyváradi Napló s más kiadványok bánsági tudósítójaként is tevékenykedik. 1928-ban a Pogány László szerkesztette temesvári újság közli folytatásokban Kettő közül a harmadik, 1929-ben pedig a Főszereplő: az író!, továbbá 1934-ben A nyolcadik nagyhatalom és Az író lázadása című regényeit, amelyek később külön kötetekben is megjelennek.

Terjedelmes interjúkban olyan neves személyiségeket szólaltat meg, mint: a Temesvári Hírlapban Rabindranath Tagore, Pietro Mascagni, Marinetti (1926), Albert Einstein (1927), a Nagyváradi Naplóban Bartók Béla (1936), az Aradi Közlönyben Illyés Gyula és Zilahy Lajos (1940).

Temesvárott Asszonyok, Lányok címen színvonalas és tartalmas nőlapot indít (1930-31), melynek hasábjain Bónyi Adorján, Csathó Kálmán, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc novellái mellett Paul Géraldy, Richard Dehmel verseit közli. Ugyancsak szerkesztésében jelenik meg 1932–35-ben az Új Ember című igényes tartalmú és korszerű grafikai kiállítású társadalmi-művészeti szemle. A Győri Illés István szerkesztésében s az Új Transzilvánia kiadásában 1937-ben Kolozsvárott jelenik meg a Metamorphosis Transylvaniae. 1918-1936 címen megjelent kötetben Kalotai Gábor foglalja össze és elemzi a Béga-parti város átalakulásának, arculatváltásának közel két évtizedes történetét.

A II. világháború éveiben Magyarországon telepszik le, ahol filmszínházakat vezet és a Filmhíradó című lapot szerkeszti. Ebben az időszakban szépirodalmi tevékenysége novellák, elbeszélések dramatizálására korlátozódik. 1950-51-ben színpadi jeleneteket ír Mikszáth Kálmán, A. P. Csehov s néhány kortárs szerző prózai szövegei nyomán.

Budapesten éri a halál.