Római katolikus püspök, bíboros, egyházjogász, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Korának egyik legműveltebb és legsokoldalúbb magyar főpapja Újaradon látja meg a napvilágot. Gimnáziumi tanulmányait Aradon és Szegeden, a teológiát a pesti Központi Szemináriumban végzi. Papnövendékként igen tevékeny, irodalmi dolgozataival elismerést szerez. 1846 őszén Temesváron Lonovics püspök levéltárosa, ahol kivívja Mihalovich József későbbi zágrábi bíboros, érsek és Fábry Ignác későbbi kassai püspök elismerését. Pappá 1847. április 3-án szentelik. Ugyanaz év júniusától Nagyszentmiklóson káplán. Közben folytatja tanulmányait. Két év múlva oravicabányai, 1850-től pécskai, majd 1851-től temesvár-belvárosi segédlelkész, egyúttal a kisszemináriumban (Emericanum) a dogmatika tanára és a szentszéknél a szegények ügyvédje. 1852-ben az egyházjog és egyháztörténelem tanárává és szentszéki ülnökké nevezik ki. 1859-ben tanári állását a mercyfalvi plébániával cseréli fel. 1863-tól Temesgyarmat plébánosa és kerületi alesperes. Itt kezd el foglalkozni kultúrtörténettel és kultúrbölcselettel. Jelen van a vármegye közéletében is. 1867-ben egyházjogból doktorál, értekezésének címe Az egyházjavak jogcíméről hazánkban.
A katolikus autonómiai mozgalmak megindulásakor egyházmegyéjének papsága autonómiai követté választja (1868, 1870). Ekkor tűnik fel széles körben. Álláspontját a nagygyűléseken hatásosan ismerteti. 1872-től a csanádi egyházmegye kanonokja. Idejét már nem sokáig szentelheti a tudományoknak: 1873. március 17-én szatmári püspökké nevezik ki.
A moldvai csángók magyar nyelvű kultúrájának ápolására létrehozott Szent László Társulat egyik megalapítója, 1877-ben elnöke. A Társulat közgyűléseit kora jelentős kérdéseit mélyenszántóan elemző megnyitó beszédeivel igazi eseményekké teszi. Ekkortól a magyar püspöki kar vezéralakjai közé tartozik. A Főrendiházban minden fontos, az egyházat érdeklő kérdés (közoktatási törvény, a zsidók és keresztények közötti házasságra vonatkozó törvényjavaslat s az egyházpolitikai újabb törvények) vitájában tudományosan megalapozott, ékesszólóan előadott beszéddel vesz részt. A kötelező polgári házassági javaslatra a király felszólítására memorandumot készít, ez képezi a vita alapját. Szerepvállalásával komoly érdemeket szerez az egyháznak. 1880-ban v. b. titkos tanácsos, 1884-ben a Vaskorona-rend I. osztályának lovagja, 1885-ben a budapesti egyetem tiszteletbeli doktora, 1886-ban római gróf és pápai trónálló főpap.
1886-ban megvásárolja Török János publicista több ezer kötetes könyvgyűjteményét és Bibliotheca Laurentiana néven Szatmárnémetiben püspöki könyvtárat alapít. Nagy anyagi áldozatok árán rendbe hozatja a tanítóképzőt. A máramarosszigeti zárda és 16 új népiskola köszönik neki létét, visszaszerzi a felsőbányai templom százezrekre menő vagyonát. Tizennégy éves szatmári püspöksége alatt félmilliót adományoz egyházi, tanügyi és közcélokra.
Sokoldalú tevékenysége és nagy tudása révén XIII. Leó pápa 1887. április 8-án nagyváradi püspökké nevezi ki. Szatmár városa hálájának kifejezéseképpen, kevéssel távozása után díszpolgárává választja. (Díszpolgára Nagyvárad, Szilágysomlyó és Új-Arad városainak is.) A nagyváradi egyházmegye védőszentje, Szent László király halálának 800. évfordulójára, amit országos ünneppé tesz, gyönyörű Szent László-hermát készíttet és a székeskáptalannal együtt a lovagkirálynak szobrot emeltet Nagyváradon.
1893. június 12-én egyedüliként a nagyváradi püspökök közül a pápa bíborossá nevezi ki. Jövedelmét a köz céljaira fordítja. Nagyváradon óvónőképzőt alapít, 1896-ban 30.000 forintot adományoz apácazárda alapítására Debrecenben. A nagyváradi egyházmegye szükségleteinek fedezésére 100.000 forintos alapítványt létesít, a szilágysomlyói római katolikus gimnáziumot nagy anyagi áldozattal rendbe hozatja, fenntartási költségeinek mintegy harmadrészét fedezi. Megépítteti a biharpüspöki római katolikus Szent Lőrinc templomot, amit maga áld meg és szentel fel. Külön gondot visel a püspöki palota kertjében lévő arborétumra, a székesegyháznak gyönyörű miseruhákat készíttet.
Részt vállal a magyar közművelődés támogatásában, az Országos Zeneakadémia elnöke. Közéleti vállalása az országos vöröskereszt-egyesület alelnöki, a poliklinikai egyesület elnöki tiszte. Beszédei, eszmefuttatásai egyházi és világi kiadványokban jelennek meg.
1897-ben, áldozópapságának ötvenedik évfordulóján a király a Szent István-rend nagykeresztjét adományozza neki. Schlauch Lőrinc bíboros 1902. július 10-én Nagyváradon visszaadja lelkét Teremtőjének. Holttestét a székesegyházi szertartás után különvonattal szállítják Temesvárra, ahol végrendelete szerint a belvárosi temetőben a Schlauch-család kriptájában édesapja mellé
helyezik örök nyugalomra.