Megyéspüspök, főrendiházi tag.
A franciaországi Challex településen született. Amikor az I. Napoleon seregében szolgáló apa az 1813-as lipcsei csatában elesik, az anya 7 esztendős fiával Magyarországon élő sógorához, Bonnaz Antal nagyőszi plébánoshoz költözik. A középiskolai tanulmányait Aradon, Temesváron, majd a filozófiát Szegeden végzi. Ezt követően, 1834-ben felvételt nyer a bécsi papnevelő intézetbe, a Pazmaneumba, ahol Simor János és Haynald Lajos későbbi magyarországi bíboros diáktársa. 1837-ben Lonovics József csanádi megyés püspök szenteli pappá. Első állomáshelye Karánsebes, ahol segédlelkész. Ezt követően a Püspöki Hivatalhoz kerül, nem sokkal később pedig teológiai tanár. Nagybátyja halálát követően, 1840-től tíz esztendőt át nagyőszi plébános, 1850-ben a Temesi Bánság és Szerb Vajdaság összes magyar és német népiskoláinak ideiglenes felügyelője. 1859-ben apátkanonokká nevezik ki, 1860. június 10-én pedig, Csajághy Sándor püspök halálát követően elfoglalja a csanádi egyházmegye főpásztori székét.
Bonnaz püspök az egyházmegye egyik legkiemelkedőbb főpásztora. Kiváló gazdálkodó. A püspökségi birtokot mintagazdasággá fejlesztette, jövedelmét jótékonyságra fordította. Százezer forinttal két kanonoki széket alapított, a rosszul javadalmazott lelkipásztorok részére és a papi nyugdíjalapot szintén százezer forinttal segélyezi. A Magyar Tudományos Akadémiának 10.000, a szegedi nőtanítóképzőre 60.000, a temesvári székesegyházra 50.000, a gimnáziumi alapra 20.000, a szeminárium templomának 15.000, az aradi templomra 40.000, a szegedi templomra 100.000 forintot adományoz. Saját költségén építtet hét díszes templomot, két imaházat és hat kápolnát, ezenkívül jelentékeny összegekkel járul az egyházmegye különböző községeiben 53 templom fölépítéséhez és berendezéséhez. Tizenkilenc plébániát alapít.
A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővéreket Münchenből Csajághy Sándor csanádi püspök hívta Magyarországra, Temesvárra, 1858-ban. Bonnáz Sándor egy sor helységben telepíti le őket az egyházmegyében és rájuk bízza az iskolákat. Számukra Temesváron rendházat építtet, Lippán, Versecen, Oravicabányán, Szeged-Alsóvároson, Lugoson, Nagy-Becskereken, Földeákon zárdákat s internátussal ellátott leány-iskolákat alapít.
A Temesváron a líceumba járó diákok számára létesíti az úgynevezett kis szemináriumot, amelynek Szent Imre herceg tiszteletére az Emericanum nevet adja. Végrendeletileg egy római-katolikus egyetemre 100.000 forintot hagy. A közjóra közel 2 millió forintot áldoz, ezért a nép jótevőjeként tekintik. Részt vesz a közösségi életben, tagja az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek (EMKE) és az Erdészeti Egyesületnek. A főrendiházban tartott beszédei a Naplókban jelennek meg.
A bukovinai székelyek Dél-Bánságba telepítését 50.000 forintos adománnyal segíti. Az egyik ekként létrejött település, Sándoregyháza neve a temesvári püspököt idézi, neki köszönhetően épült itt templom és paplak (1888).
Több elismerésben részesül. 1853-ban a Vaskorona rend II. osztályú lovagja, 1862-ben pápai trónálló. 1870-ben részt vett az I. Vatikáni Zsinaton, 1871-ben pedig a Vaskorona rend I. osztályával tüntetik ki.
Betegsége következtében, 1874-ben Németh József általános helynököt bízza meg az egyházmegye vezetésével, akit ekkor segédpüspökké szentelnek, 16 éven át vele és általa kormányozza megyéjét. Bonnaz Sándor főpásztor Temesváron hunyja le örökre a szemét, sírja a temesvári Szent György székesegyház kriptájában található.
A sándoregyházai Bonnáz Sándor Magyar Művelődési Egyesület több mint 10 éve emlékezteti a nagy püspökre mindazokat, akik számára fontos a kultúra.