Labdarúgó, kapus, válogatott.

Temesváron született a román labdarúgás hőskorának egyik karakteres egyénisége, Zombory Vilmos kapus. A kilenc testvér közül csak ő futballozik. 1919-ben a Kinizsi ifjúsági csapatában kezdi sportolói pályafutását. Egy évig, 1923-ban sikeresen őrzi a szeszgyár együttese kapujának hálóját, majd 1924-ben visszaigazolják a Kinizsi ifjúsági csapatába, innen 1926-ban a lila-fehér klub felnőtt együttesébe kerül. A legendás hírű kapus, Ritter Béla posztját veszi át.

Felnőtt kapusként a bemutatkozás remekül sikerül, mert a Kinizsi az 1926-1927-es idényben elhódítja hatodik országos bajnoki címét. Jó formájával felhívja magára Románia labdarúgó-válogatottja szövetségi kapitányának, Teofil Morariunak a figyelmét, aki beválogatja az országos keretbe. Válogatott kapusként először 1926. október 3-án játszik a zágrábi mérkőzésen, ahol Románia csapata 3-2 (1-0) arányban legyőzi Jugoszlávia együttesét. Kilenc mérkőzésen véd a román válogatott kapusaként. A nemzeti tizenegy színeiben a világbajnokság 1934-ben Olaszországban rendezett döntő tornáján, a Csehszlovákia elleni találkozón játszott utoljára.

Emlékezetes marad rajongók számára az 1926-os Bilbaói FC, illetve az 1928-as Torinói Juventus elleni mérkőzés is, amelyeken a Kinizsi 3-0 arányban győzött. Csapatának győzelmi sorozata külföldön is komoly visszhangot vált ki: nyolcvan évvel ezelőtt, az 1929. november 28-án az angol kezdeményezésre szervezett nemzetközi közvélemény-kutatás eredménye nyomán az esztendő legjobb hat európai futballkapusa sorrendben: Frantisek Planicka (Csehország), Ricardo Zamora (Spanyolország), Gianpiero Conbi (Olaszország), Martin Hiden (Ausztria), Amsel Ignác (Magyarország) és Zombory Vilmos (Románia).

A tehetséges kapus 1929-ben a Ripensiához igazol, ennek színeit egy idény (1935-1936) kivételével 1938-ig képviseli. A Ripensia együttesének kapusaként két országos bajnok címet (1932-1933 és 1934-1935) és egy Románia Kupát (1933-1934) nyer. Miután 1938-ban és 1939-ben az ILSA csapatában játszik, öt évre félbeszakítja pályafutását. 1945 és 1947 között a Temesvári Politehnica kapusa. Már betöltötte a 41 évet, amikor véglegesen befejezi az aktív sportolást.

Zombory Vilmos nemcsak kiváló kapus, de a tizenegyes büntetőrúgások biztos értékesítőjeként is bekerült a román labdarúgás történetébe. Az utolsó mérkőzését követő baráti találkozón tréfálkozva állította, hogy pályafutása során kapusként több tizenegyest értékesített, mind ahány gólt kapott.

Miután szögre akasztja a stoplis cipőt, edzőként és játékvezetőként értékesítette tapasztalatait. Edzőként 1949-1951 között a lugosi Vulturii csapattal foglalkozik, bíróként pedig 1957-ig A- és B-osztályú mérkőzéseket vezet.

1993. január 17-én 87 éves korában halt meg.