Elméleti fizikus, fizikatörténeti, tudományfilozófiai szakíró, Bolyai-kutató, egyetemi tanár, akadémikus.
Énlakán született 1931. július 16-án. Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen végzi, itt érettségizik (1950). Egyetemi diplomát a temesvári Tanárképző Főiskola Matematika-fizika karán szerez (1953). Ez évtől az egyetem matematika-fizika, majd fizika karán tanársegéd, adjunktus, majd docens, az elméleti-fizika tanszékvezető professzora. Itt, majd fél évszázad alatt, közel ötezer fizikus, matematika-fizikus, matematikus, fizika-kémikus és filozófus hallgatót tanít a XX. századi fizika nagy elméleteire (relativitáselmélet, kvantumfizika, szubatomi fizika), valamint fizikatörténetre. Egyetemi oktatói munkája során több témakörben tartott Romániában elsőként speciális előadásokat, a szubnukleáris asztrofizika és kozmológia, az antianyag fizikája és a földönkívüli értelem keresése (SETI). 1992-től a szegedi Tudományegyetem elméleti fizikai tanszékén vendégtanár. Elismeréseképpen a Szegedi Tudományegyetem szenátusa 2007-ben címzetes egyetemi tanári címmel tüntette ki. Több egyetem, főiskola és kutatóintézet rendszeres vendégelőadója (debreceni Tudományegyetem, az ATOMKI, a miskolci, soproni, győri egyetemek és főiskolák).
Tudományos munkásságának fő területe az elemi részek fizikája és az alapvető kölcsönhatások egységes elmélete, valamint ezeknek asztrofizikai és kozmológiai aspektusai. Kutatási eredményeit a 60-as évek végén, a Francia Tudományos Akadémia közleményében (Comptes Rendus des Academie de Sciences) a Nobel-díjas fizikus, Louis de Broglie mutatja be. Több mint 150 tudományos munkát közöl (magyarul, románul, angolul, franciául, németül és szerbül) hazai és külföldi szakfolyóiratokban.
Több országos és nemzetközi tudományos fórum és társaság tagja: az Európai Fizikai Társaság, a Nemzetközi Általános Relativitáselméleti és Gravitációs Társaság. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, 1991-ben, tiszteletbeli tagjává választotta. 1991-től tagja a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 51-es szakbizottságának, mely a földönkívüli élet és civilizációk problematikájával foglalkozik.
A Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Országos Bizottságának tagja, a temesvári fiók alelnöke. A Bizottság rendezvényeinek állandó előadója, sok esetben kezdeményezője. Előadásainak szövege általában a Bizottság folyóiratában a Noesisben (világnyelveken), illetve románul a Revista de Filozofie, Revista Învăţământului Superior (Forum), a temesvári Orizont, a Ştiinţă şi technică, a România literară folyóiratokban jelenik meg. Magyar nyelven A Hét, a Korunk, a Korunk Évkönyv, az Utunk, valamint a magyarországi Természet Világa, Élet és Tudomány és a Magyar Tudomány közli ilyen jellegű tanulmányait. Külön említést érdemel a neutrínóról írt könyve, mely ilyenként első a nemzetközi szakirodalomban (Neutrinul si rolul lui în fizică, astronomie si cosmologie, 1969; A neutrinó, 1976). Tudományfilozófiai munkái közül jelentősek: Fizică modernă si filosofie. [A modern fizika és a filozófia], 1973. Kvantumfizika, művészet, filozófia, 1982.
Tudománytörténeti munkásságának egy külön fejezete foglalkozik Bolyai János rendkívüli jelentőségével az erdélyi és egyetemes tudománytörténetben. Úttörő szerepe volt a temesvári Bolyai-kultusz újraindításában, valamint a temesvári Bolyai-emlékmű 1993-as megvalósításában. A Bolyai-kultusz jegyében kezdeményezője annak a Jecza Péter készítette emléktáblának, amelyik Temesvár Belvárosában 5 nyelven idézi Bolyai halhatatlanságát. (1993) Szintén ő kezdeményezte Vetró Artúr temesvári szobrászművész Bolyai Jánosról készült mellszobrának felavatását a temesvári Tudományegyetemen, 1998-ban.
A Bolyai-kutatásban jelentősen hozzájárul Bolyai tudományos munkásságáról egy jóval árnyaltabb és teljesebb kép kialakulásához, főleg a modern fizikát illetően. Kimutatja, hogy Bolyai egy kéziratban maradt tézisében, kvalitatív formában megfogalmazta a fizika geometrizálásának gondolatát, tehát Bolyai az einsteini relativitáselmélet előfutárának tekinthető. Társszerzője A semmiből más világot teremtettem c. könyvnek (Temesvár, 1974). Kezdeményezője és 1991-től kitartó szorgalmazója a MTA Nemzetközi Bolyai Matematikai Díj újrakiadásának, melyet hosszú évekig tartó szünetelés után, 2000-ben és 2005-ben újra odaítélnek.
Tudomány- és oktatás-szervezői munkássága is fontos, jelentős szerepe volt az erdélyi és Kárpát-medencei tanárok továbbképzésére alakult Bolyai Nyári Akadémia munkájában, melynek tiszteletbeli elnöke, és a Fizikusok Fórumának vezetője és egyik állandó előadója.
1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső taggá választja. Székfoglaló előadásának címe: Bolyai János és az alapvető fizikai kölcsönhatások geometrizálása. 2000-től felkért tagja a Sapientia Alapítvány kuratóriumának. Ugyancsak tagja a Magyarországon működő Sapientia Hungariae Alapítványnak.
Életművét a magyar állam az egyik legmagasabb kitüntetéssel, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével ismeri el (2010). A díjat felesége, Závodszky Edit veszi át 2010. november 5-én, a Magyar Tudomány Ünnepe keretében rendezett temesvári Bolyai-konferencián, ugyanis Toró Tibort október 17-én elragadja a gyilkos kór.
