Római katolikus pap, gondolkodó, mártír-forradalmár.
Szoboszlay Aladár, a Keresztény Dolgozók Pártja nevű illegális szervezet alapítója, a legnagyobb romániai magyar koncepciós per, az ún. Szoboszlay-per fővádlottja. Temesváron született 1925. január 18-án. Édesapja a román államvasutak alkalmazottja. Iskoláit Temesvárt kezdi el, Kolozsvárt érettségizik 1943-ban a Magyar Állami Pedagógiai Szemináriumban, 1943-44-ben ugyanott elsőéves teológushallgató. A Dunántúlon, Zircen végzi a második évet, a harmadik-negyediket Gyulafehérváron, az ötödiket Temesváron, ahol titokban szenteli pappá dr. Pacha Ágoston püspök 1948. október 10-én.
1948. október 17-én tartja első szentmiséjét a Temesvár V. kerületi (mehalai) plébániatemplomban. 1948–1951 között Magyarpécskán szolgál káplánként, 1951–1952-ben pedig az aradi főtéri minorita templomban segédlelkész, ezután Temesvárt (1954–1956), majd Óbéb községben szolgál.
Szoboszlay politikai nézeteire nagy hatással volt egy fiatal matematikatanárnővel, Reusz Klára Erzsébettel való megismerkedése, aki hithű kommunistaként a Román Kommunista Párt tagja volt. Rövid ideig aktív tagja az 1950-ben létrehozott békepapi mozgalomnak, amelyből hamar kiábrándul. Temesvárott fokozatosan egyre inkább eltávolodik a kommunista eszméktől. 1952-ben kezdi papírra vetni gondolatait, írásai: A legnagyobb hatalom, Stratégia, Egy fix pont, Áldozatok és áldozottak, A kevesek uralma, Az igaz úton.
1955-ben Alexandru Fîntînaru aradi ügyvéddel kidolgozza a Keresztény Dolgozók Pártjának (Laborista Párt) programját. Gondolatai és aggodalmai középpontjában többek között az erdélyi kérdés és a román–magyar konfliktus lehetséges megoldása áll.
Szoboszlay 1956 végén kezdi el írni Confederatio című művét, amelyben kifejti nézeteit egy Arad központú, közös román-magyar konföderáció létrehozásáról. Már ezt megelőzően, 1955-ben elkezdik a szervezkedést. Szoboszlay legfőbb segítője Alexandru Fîntînaru aradi román ügyvéd, megkeresi bizalmasait, báró Huszár Józsefet és bérmakeresztapját, Ábrahám Árpád torjai plébánost. Ők tovább bővítik a kört és beszervezik megbízhatónak tartott ismerőseiket. Fîntînarunak az a feladata, hogy román tagokat toborozzon a mozgalom számára. Azt tervezik, hogy Romániában forradalmat bontakoztatnak ki, hiszen az új állam csak a kommunizmus megdöntésével jöhet létre. Fîntînaru felveszi a kapcsolatot a Fogaras környékén bujkáló kommunistaellenes román partizánokkal, valamint sikerül a mozgalomba beszerveznie egy páncélos ezredest, akinek az lett volna a feladata, hogy egységeit Caracal városból Bukarestbe vezesse és megszállja a stratégiailag legfontosabb épületeket, amihez felfegyverzett székely katonák is csatlakoztak volna. A felkelés győzelme esetén újra bevezetik a többpártrendszert, megszüntetik a kollektivizálást és biztosítják a sajtó- és szólásszabadságot. Ezt követően fellázították volna a magyarországi lakosságot, majd a magyar forradalom győzelme esetén a két országot egyesítették volna, létrehozva a Szoboszlay által megálmodott Konföderációt.
A tervnek rengeteg a hiányossága, mindenféle objektív és szubjektív okok miatt az államcsínyre nem kerül sor. A Securitate viszonylag hamar tudomást szerez az eseményekről. Egy „Iosif” álnevű ember jelenti fel a szervezkedőket, akit bevontak a készülődésekbe. A Securitate letartóztatja a résztvevőket, Szoboszlayt 1957. szeptember 10-én, a vád ellene „merénylet a Román Népköztársaság külső és belső biztonsága elleni szervezkedés”. Sor kerül a hírhedt Szoboszlay-perre. Az 57 személyre kiterjedő csoportos per 1958. április 17–23. között zajlik Temesvárt. A Kolozsvári III. Hadtest Hadbírósága 1958. május 30-án a 357/1958-as ügyben Szoboszlay Aladárt 9 társával halálra ítéli, 47 személyre összesen több mint ezer év börtönt vagy kényszermunkát szab ki, teljes vagyonelkobzással. A kivégzéseket (a jegyzőkönyv szerint) 1958. szeptember 1-jén, 23–24 óra között hajtják végre a temesvári börtönben.
A Szoboszlay-per 57 vádlottja esetében Kincses Előd ügyvéd folyamodványa, valamint a túlélő Ferencz Béla Ervin ferences szerzetes és Orbán Péter tanúvallomása alapján 2010. május 13-án a Kolozsvári Fellebbviteli Bíróság 54-es sz. határozatában semmisnek nyilvánította a Kolozsvári Katonai Törvényszék által 1958-ban hozott ítéletet, és kárpótlásra ítélte a román államot.
Az aradi In memoriam 1956 Egyesület 2013-ban emlékművet állított Pécskán a Szoboszlay-per 57 áldozata emlékére.
