Költő, református lelkész, egyházi író.
Nits István Jakab a Bihar vármegyei Berettyószéplakon született 1905. október 12-én. Középiskoláit a zilahi Wesselényi Kollégiumban végzi 1925-ben. Lelkészi képesítést 1931-ben a kolozsvári Református Teológián szerez. Papi pályáját helyettes lelkészként Aradon (1931–34) kezdi. Rövid ideig Újszentesen káplánkodik. 1935. január 15-én nevezik ki a temesvár-újkissodai református eklézsia élére. Rendes lelkészkénti beiktatására 1935. április 28-án, az egyházközség fennállásának ötödik évfordulója tiszteletére rendezett ünnepség keretében kerül sor.
A Bánság egyik „legénekesebb gyülekezeteként” tartják számon Nits István Jakab áldásos működésének köszönhetően az újkissodait. Papjukat a Fratéliai Magyar Dalkör elnökévé is megválasztják. Kalákában, példamutató összefogással új imaházat, lelkészük számára meg korszerűbb otthont építenek 1938-ban az újkissodai kálvinisták. Nits István indítványára torony- és harangalapot is létesít az egyháztanács.
Az eklézsiához 14 fiókegyház és szórványgyülekezet tartozik. Villamossal, kerékpárral vagy gyalog Nits István Jakab rendszeresen kijár ezekre a településekre. Keresetkiegészítésként vallásoktatói és segédlelkészi feladatokat vállal és végez a Temesvár központi egyházközségben is. A II. világégés idején a fratéliai református imaház ökumenikus magyar gyermekotthonként szolgál. Önkéntes gondozók felügyelete mellett 50–60 gyermeknek nyújtanak otthont. Népkonyhát is működtetnek, amely a gyermekotthon lakóin kívül 100–120 iskolásnak, valamint 30-40 idős embernek biztosít a téli hónapokban naponta meleg ebédet. Vállalják a nagyváradi református árvaház lakóinak nyaraltatását is. A háborús bajok, nehézségek dacára az újkissodai imaház telkén 1942-ben sikerül külön gyermekotthont építeni. Az épület falába illesztett márványtábla szövege frappáns tömörséggel határozza meg a vállalkozás nemzetmentő rendeltetését és célját: „Amíg védjük bölcsőinket,/ Bölcsőink is védnek minket.”
Nits István Jakab sokrétű, áldozatos munkálkodását sem a polgári, sem az egyházi hatóságok nem nézik túlságosan jó szemmel. Kritikus hangvételű írásaiért és beszédeiért, haladó magatartásáért üldözik, illetve kitartóan mellőzik. Egymást követő házkutatásokkal, alaptalan perekkel és hadbírósági eljárással zaklatják. 1937-ben kilenchavi börtönre ítélik. A II. világháború végén több dél-erdélyi és bánsági magyar értelmiségivel együtt, mint nem megbízható, az állam biztonságát veszélyeztető személyt Nits István Jakabot is internálják. Tíz hónapig tartják a Târgu Jiu-i táborban. Hazaérkezése után visszaveszi lelkészi hivatalát, s a központi egyházközség megbízásából továbbra is vállalja a vallásoktatást.
1949 végéig szolgál Újkissodán, amikor is Lugoson választják meg vezető lelkésszé és az egyházmegye esperesévé. Négy esztendő múltán innen Nagyszalontára távozik, ahol 1954-től 1960-ig szolgál református lelkipásztorként. 1960-61-ben a Szilágy megyei Krémer papja, majd 1962-től 1968-as nyugdíjba vonulásáig Élesden szolgál. Nyugdíjasként felesége szülővárosában, Nagyszalontán él, 1975. április 24-én bekövetkezett haláláig.
Jelentős vallásos és szépirodalmi munkásságot fejt ki, 1942-től Szepesi Nits István néven publikálja írásait. Első versét a rangos kolozsvári irodalmi folyóirat, a Pásztortűz közli 1934-ben. Ugyanazon esztendőben jelenik meg az egyházi beszédeit és írásait tartalmazó első kötete is Hangszóró címen, amelyet egy évvel később az Anyás versek című füzet követ. Verseket, publicisztikai írásokat, könyvrecenziókat és tanulmányokat közöl a Déli Hírlap, Temesvári Hírlap, Havi Szemle, Ifjú Erdély, Új Cimbora, Erdélyi Gazda, illetve költeményeket, vallásos témájú cikkeket, igemagyarázatokat a Kolozsváron kiadott Kálvinista Világ és Református Lelkipásztor, valamint a nagyváradi Református Jövő oldalain. Versekkel szerepel a Berde Mária és Róth Jenő szerkesztésében 1938-ban Istenes énekek címen Nagyváradon napvilágot látott vallásos versgyűjteményben. A Romániai Magyar ĺrók Antológiája című kötetben (1943, Nagyenyed) valamint a Bánsági Magyar ĺrók Antológiája című válogatásban (Temesvár, 1946) is szerepel.
Temesvárott adja ki 1946-ban Néplelkész című tanulmányát. A Bánsági Református Egyházmegye lelkészértekezlete jelenteti meg 1947-ben Nits István Igei forradalmiság című szövegét. Nagy sikernek örvend a lelkészek, a vallásoktatók, a vasárnapi iskolai vezetők, valamint a szülők körében 1947-ben Temesvárott kinyomtatott Gyermekverses evangéliom című összeállítása. Egy valóságos zsebkönyvecske-sorozatot is megjelentet vallásos költeményeiből. 1948-ban Temesváron hagyja el a nyomdát utolsó, Engedjétek hozzá! című kötete. Tagja az Arany János Társaságnak és a Károli Gáspár Irodalmi Társaságnak.
Vallomásai szerint, reformtörekvései miatt egyházi vezetők a II. világháborút követő évtizedekben is folytonosan vegzálják, sanyargatják és mellőzik. 1975-ben megkeseredetten távozik az árnyékvilágból.
