Színész, rendező, színházigazgató, drámaíró, műfordító.
A temesvári és a romániai magyar színjátszás kimagasló egyénisége. Több mint fél évszázadot töltött a világot jelentő deszkákon az egyetemes és a magyar drámairodalom hőseinek, színpadi alakjainak sokaságát keltve életre. „Súlyt, jelentőséget tudott kölcsönözni szerepeinek, egy egész színházi est terhét képes volt egymaga a vállán hordozni.” Vérbeli komédiásként, sokoldalú színházi szakemberként rendezésre is gyakorta vállalkozott. Darabokat fordított s drámát is írt. Negyed évszázadon át állt igazgatóként a Temesvári Állami Magyar Színház élén. Kompromisszumok, megalázkodások, leleményes ravaszságok, gerincpróbáló bűvészmutatványok árán ügyeskedte át az intézményt a romániai nemzeti kommunista rendszer legdurvább, legsötétebb korszakán. Sokirányú tevékenysége külön korszakot fémjelez a bánsági magyar nyelvű színjátszás közel kétszáz éves históriájában.
Bukarestben született 1934. szeptember 28-án. A családi gyökerek Háromszékhez kötik. Sepsiszentgyörgyön érettségizik 1952-ben. A Székelyföldet járó tehetségkutatók fedezik fel s irányítják a Marosvásárhelyre átköltöztetett Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolára, ahol Delly Ferenc, Szabó Ernő, Tompa Miklós, Kovács György és Szabó Lajos növendékeként diplomázik 1956-ban. A végzettek közül Fábián Ferencet (1933-1979), Szabó Lajost (1932-1988), Adleff Ingeborgot és Sinka Károlyt (1934-2007) ide helyezik ki, hogy megerősítsék a tagozatból önálló intézménnyé avanzsált Temesvári Állami Magyar Színház társulatát.
Heltai Jenő A néma levente című történelmi játékának Száva Mihály rendezte előadásában Sinka Károly Agárdi Péterként hódítja meg hosszú évtizedekre szólóan a közönség szívét. Előnyös külseje, délceg megjelenése, árnyalt beszéde kivételes szerepépítési képességgel, nagyfokú művészi alázattal és felelősségérzettel párosul. Pár hónap múltán a Monserrat címszerepében nyújtott remek alakítását első díjjal jutalmazzák a fiatal színészek országos versenyén. Temesvárról visszacsábítja a kiváló marosvásárhelyi Székely Színház, itt nyolc évadon át főleg hősszerelmes szerepkörben jeleskedik. Párhuzamosan beszédtechnikát oktat a színészképző tanintézetben.
Élvonalbeli színészként és elismert színházi szakemberként került vissza 1965 őszén Temesvárra, ahol a válságos korszakát élő magyar színház igazgatói széke várja. Lendülettel, sokat ígérő tervekkel lát munkához, s az együttest viszonylag rövid idő alatt sikerül kivezetnie a hullámvölgyből. Igényesebbé és változatosabbá formálja a repertoárt, megerősíti és felfrissíti az együttest. Rendszeresíti a vendégrendezők és -fellépők meghívását, foglalkoztatását. Tökéletesen tudatában lévén annak, hogy a színházat a közönsége élteti, a publikum valamennyi rétegének igényeit, elvárásait igyekszik színvonalas produkciókkal kielégíteni, kiszolgálni. Kerüli a kizárólagosságot, nem híve az elitista színházcsinálásnak. Az együttes sokat turnézik, s rendszeresek a vidéki kiszállások.
A társulatépítés, a művészi irányítás és az adminisztratív feladatok ellátása mellett cselekvően kiveszi a részét a színpadi munkából is. Minden szezonban két-három produkció színpadra állítását, megrendezését vállalja. Konferál, verset mond, darabot fordít és rengeteget játszik. A próbákról ellenben objektív vagy szubjektív okok miatt gyakorta hiányzik, a szövegtanulással pedig folytonosan hadilábon áll. Túlságosan bízik találékonyságában, színpadi rutinjában és improvizációs készségében. Felületessége ismételten csúfosan megbosszulja magát. Az egyetemes és a magyar drámairodalom jó néhány elpuskázott szerepe szárad a lelkén. Amikor a rábízott színpadi feladatot komolyan veszi, ismételten fényesen felragyogtatja talentumát, s élményszerű alakításokkal kápráztatja el a publikumot, színésztársait és a kritikusokat. Hivatkozhatunk a Ványa bácsi Asztrov doktorára, az Ivanov főhősére, Mickra A gondnokból, Shakespeare II. Richardjának címszerepére, Az esőhozó ember Starbuckjára, Az ismeretlen katona és felesége Püspökére, Katz tábori lelkészre a Svejk, a derék katonából, a Mentség Misztótfalusi Kis Miklósára, a Bánk bán „nagyúrára”, Leone-ra a Glembay Ltd.-ból, Vladimir Bendára a Szünet után tör ki a háborúból, a Libikóka Gerryjére stb. Hosszan folytathatnánk emlékezetes színpadi szerepei felsorolását. Alakításait az országos színházi fesztiválokon számos díjjal jutalmazzák.
Többször vendégszerepel Kolozsvárott, s néhányszor a Temesvári Nemzeti Színház színpadán románul játszik. Sík Ferenc rendezőnek köszönhetően 1978-tól a Gyulai Várszínház deszkáin is fölvillanthatja alkalmanként színészi kvalitásait. Mintegy tíz román és magyar film címlistáján szerepel a neve. Nagyszerű alakítással járul hozzá Kovács András 1978-ban bemutatott filmdrámájának, a Ménesgazdának visszhangos sikeréhez. 1980-ban Mi dolgunk a világon címen bakelitlemeze jelent meg az Electrecordnál magyar klasszikus költők verseiből készült összeállítással. Az ünneplés elmaradt című darabját az 1973-74-es szezonban ősbemutatóként viszi színre a temesvári társulat.
Vitathatatlan érdemeit el nem ismerve, nem méltányolva, a rendszerváltozáskor, 1990-ben meneszti, kiközösíti a Temesvári Állami Magyar Színház gárdája. Sinka Károly a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződik, ahol színész-rendezőként működik. Komoly művészi feladatokat kap a Tisza-parti városban is, a Forrás Színházi Műhely és a Szegedi Pinceszínház előadásain is rendszeresen színpadra lép. Naplójegyzetei, emlékiratai és vallomásai kötetbe szerkesztésének gondolata foglalkoztatja. Korunk gyógyíthatatlan betegsége nem hagy erre elegendő energiát és erőt. 2007. március 2-án hunyt el a Tisza-parti városban. Hamvait a szegedi Fogadalmi templom-kriptája őrzi.
