Atléta, sokszoros országos bajnok, olimpiai részvétel.
Sepsiszentgyörgyön, 1899-ben született a romániai atlétika úttörő szakaszának, az elmúlt évszázad harmadik évtizedének legeredményesebb vágtázója, aki Kolozsvár és Temesvár színeiben fölényes biztonsággal uralta a 100 és a 200 méteres síkfutás versenyeit. Gimnáziumi tanulmányait 1921-ben a Székely Mikó Kollégiumban végzi színjeles osztályzattal. A sportolóvá válást rokoni segítség előzi meg. Miután a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémiát abszolváló és a Kolozsvári Atlétikai Club (KAC) színeiben országos bajnok címet nyerő unokatestvér, Miskolczi Kálmán tudomást szerez arról, hogy a Mikó-kollégium évzáró ünnepélyén futásban, magas- és távugrásban Péter László végez az első helyen, elhatározza, hogy a kolozsvári Kereskedelmi Akadémiára felvételezni készülő fiúval együtt utazik Kolozsvárra, és benevezi az 1921. évi országos bajnokságba. A véletlen azonban úgy hozza, hogy azonos napra, július 29-re esik Kolozsváron a bajnokság és Miskolczi Kálmán esküvője Mezőmadarason. Kálmán táviratot küld Kolozsvárra a KAC elnökének, Szatmári Istvánnak, amiben tudatja, hogy ő az esküvő miatt nem jelenhet meg, de helyettesítőjeként elküldi a tehetséges Péter Lászlót, aki óriási meglepetést szolgálván négy versenyszámban (100 m, 200 m, távugrás, hármasugrás) első helyezést ér el.
Miskolczi Kálmán és Szatmári István nem csalódott, Péter László diadalmas indulását ugyanis eredményes sportolói pályafutás követi: 1921 és 1928 között 16 országos bajnok címet nyer és ugyancsak 16-szor országos rekordot javít. Kétszer elhódítja a Balkán-bajnok címet is. A 100 és a 200 méteres síkfutásban elért országos síkereinek számát eddig még egyetlen hazai férfi atlétának sem sikerült felülmúlnia.
Az I. világháború utáni első rangos országos atlétikai bajnokságra 1923. július 26-án Brassóban került sor, ahol jelen van a szervezésben fontos szerepet vállalt II. Károly román trónörökös is, aki az ünnepélyes díjkiosztáson szívélyesen gratulál a négy versenyszámban győző Péter Lászlónak. Az erdélyi atlétákat azonban, számos sikerük ellenére mellőzik, amikor az 1924. évi párizsi Nyári Olimpiai Játékokra Románia keretét összeállítják. Bár a párizsi ötkarikás versenyekre eredetileg a romániai atléták is meghívást kapnak, ők pedig örömmel készülnek, a szakvezetők mégis 15 kiválasztott sportoló kiutazását lemondják. Közéjük tartozik a már többszörös országos bajnok és csúcstartó Péter László is, akinek az 1924-ben elért eredményei alapján komoly döntőbe jutási esélyei voltak.
Az 1920-as évek közepén a gazdasági válság hatására megtorpan a kolozsvári sportélet fejlődése is. 1925-ben egyetemi tanulmányaik befejeztével, a Románia első hivatásos atlétikai edzője, Somodi István (1885–1963) által felkészített több kiváló versenyző távozik a KAC egyesületéből. Közéjük tartozik Péter László is, aki Temesváron kap állást. A fiatal banktisztviselő a Temesvári Atlétikai Clubban folytatja eredményes sportolói pályafutását. Utolsó országos bajnok címét 1928. július 28-án, Temesváron nyeri, ahol a 100 méteres síkfutásban elért 10.6 másodperces idővel beállítja az 1927. szeptember 25-én Bukarestben elért új országos rekordját, amivel az év világrangsorának előkelő 6. helyére kerül. Ugyancsak Bukarestben 22,2 másodpercre javítja a 200 méteres síkfutás országos csúcsát.
Péter László az 1928-as amszterdami Nyári Olimpia évében kiváló formába kerül, de az anyagi nehézségekre hivatkozó Román Olimpiai Bizottság nem vállalja küldését az ötkarikás versenyekre. Főnöke, a temesvári bank igazgatója a fizetése terhére előlegez egy összeget, amivel elutazik Amszterdamba. Az utazást sohasem felejti el. Harmadosztályú vagonban, autóstoppal, szekéren és még gyalog is megy, hogy idejében ott legyen a rajtnál. Egy nappal az előfutamok előtt holtfáradtan és betegen érkezik meg az olimpia városába. Másnap rajthoz áll, de az utazási körülmények miatt jó eredményre nem számíthat. Valóban, már a selejtezőkben elbúcsúzik az olimpiától. A 100 méteres síkfutást a kanadai Williams nyeri 10,8 mp-cel, pedig Péter László abban az évben többször futott 10,6-ot. A 30. évéhez közeledő atléta fáradtan és csalódva érkezik haza Temesvárra, ahol bejelenti visszavonulását az aktív sportolói pályafutásból, ugyanis a klub és az országos szakszövetség a tudomására hozza, hogy pénzhiány miatt nem biztosítja a felkészüléshez szükséges anyagi feltételeket.
Életének utolsó évtizedeiben távol tartja magát a versenypályáktól, csak külső tanácsadóként és szemlélőként követi figyelemmel az atléták tevékenységét. Egyetlen gyermeke, Péter Iván a papi pályát választja, 1973 és 1987 között a temesvár-újkissodai református gyülekezet lelkipásztora.
1994. június 19-én, Temesváron éri a halál, a józsefvárosi temetőben helyezik örök nyugalomra.
