Tanár, történész, szerkesztő, író, irodalomtörténész.
Tarnói és draskóczi Miletz János katolikus kántortanítói családban születik Tápiógyörgyén, 1841. szeptember 8-án. Tanulmányait Kecskeméten, Jászberényben, Egerben és Győrött (bencés papnövendékként) végzi.
1863-tól kezdődően tanít: a kiskunfélegyházi városi katolikus gimnáziumban, a verseci városi reálgimnáziumban (1870-71), a temesvári királyi főreáliskolában (1871-1879), a budapesti II. kerületi római katolikus egyetemi főgimnáziumban (1879-1880) és a budai állami főreáliskolában. 1867-ben tesz földrajz-történelem tanári vizsgát. Tanári működésének kezdete óta jelennek meg cikkei történelmi szakfolyóiratokban és napilapokban (Archaeologiai Értesítő, Vasárnapi Újság, Temesi Lapok stb.).
1872-ben a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat alapító és választmányi tagja, 1874-től ennek titkára, múzeumőre, az érmék és archeológiai leletek leltározója. Maga is gyűjtő. 1874-től Janky Károllyal együtt, majd 1876-1880 között egyedül szerkeszti a társulat közlönyét, a Történelmi és Régészeti Értesítőt. 1876-tól szervezi a múzeum kiállításait. 1877-ig rendezi a római régiségtárat, a kőtárat, megkezdi a társulat 7 évig gyűjtött és vásárolt anyagának rendszerezését, a leltárösszeírását.
Erdélyi útja során Imecsfalván meglátogatja a Cserey-gyűjteményt, tapasztalatairól a társulati gyűlésen beszámol. Fáradhatatlanul jár terepre, ír, okiratokat ismertet (legtöbbjüket a társulati találkozókon olvassa fel). Első fontosabb Temesváron megjelent tanulmányát (Gizella első koronás magyar királyné élete, 1875), még 40 önálló, részben a társulat közlönyében is megjelent műve követi. Sok Délmagyarországra vonatkozó anyagot dolgoz fel: Chronologiai adatok a magyar királyok tartózkodásáról Temesvárott (1875), Temesvár hadászati jelentősége történelmünkben I. Mátyás haláláig (1875), Temes- és Arad vármegyék történelmi és régészeti emlékei (1876, két részben), A temesvári céhek, Torontál vármegye történelmi és régészeti emlékei, Krassó vármegye történelmi és régészeti emlékei, Szörény vármegye történelmi és régészeti emlékei (1877), Adatok a délmagyarországi spanyol telepek történetéhez (1878), Bem délmagyarországi hadjárata (Budapest, 1882; saját maga finanszírozza a a megjelenést).
A magyar fővárosba távoztakor kapcsolatait nem szakítja meg a Társulattal, még 1881 végén is küld felolvasásra szánt anyagot, pl. a Temesvár ostroma (1848-49-es eseményekről). Több cikket jelentet meg Katona Józsefről (Katona József családja, élete és ismeretlen munkái, 1886; külön több lapban is közölte), akihez anyai ágon rokonság fűzi. Felkutatja leveleit, dokumentumait. Egy humoros versezetet is megjelentet Somogy-Szent-György vára címen. Munkássága alatt álneveket is használ: Miletz Szilveszter, Tarnói, Tarnóczay Iván; betűjelei: M.J, T.M.J., z-s.
Kutatói működésének eredményeit gondosan mérlegelve ma forrásmunkaként használja a szakirodalom. Legtermékenyebb korszaka esett a temesvári évekre. A magyar történelem különböző korszakaiból délmagyarországi témájú tanulmányai a szakirodalom értékes darabjai. Pénz- és érmegyűjteményét a Kiskun Múzeumra hagyta, amely adományozójának tekinti Miletz Jánost, míg a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulatból alakult Bánsági Múzeum az első, közönség által látogatott kiállításainak szervezőjét, gyűjteményeinek rendezőjét tisztelheti benne.
1903. február 15-én Rákospalotán hunyt el.
